Sajnálattal látom, hogy nem akarjátok, hogy még egy blogot írjak. Én nagyon szerettem volna belekezdeni abba is. Nagyon szeretem ezt a blogot, de az egy más jellegű történet lenne. Holnap lezárom a szavazást és nem lesz több lehetőségetek dönteni. A facebook csoportban közzétett kérdésre a szavazatokat nem tudom figyelembe venni, így megkérnélek titeket, hogyha itt még nem szavaztatok akkor ma még tegyétek meg. Jó olvasást a részhez!
Ailen szemszöge:
Mikor megtudtam, hogy Jakenek van egy fia nagyon meglepődtem, de tekintve, hogy már ismertem Örst, így nagyon kedvelem. Másnap Jake elvitte Örsit az iskolába ahová "nagy lelkesedéssel" ment. Én meg elmentem Elinek segíteni a készülődésben. Utána bementem dolgozni. Kicsit nehéz Mark nélkül a munka, de hamarosan ő is visszatér és bírni fogjuk szuflával. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy sikerült az ebédjük. Remélem Elit nem zavarta meg Susan megjelenése.
Délután Jake elment a fiáért engem meg hazavitt előtte, mert még valahová elakarta vinni. Vacsorára haza is értek. Megkajáltunk és beszélgettünk egy kicsit majd Örsi száját húzva elment megcsinálni a házi feladatát.
- Remélem nem baj, hogy itt van Örsi. - néz rám Jake miközben pakolászok.
- Nem, dehogy is. - néztem rá értetlenül. - Mért lenne baj? Ez a te házad. Örs a te fiad és joga van itt lenni. Nekem semmi beleszólásom ebbe. - daráltam le.
- Beleszólásod az tényleg nincs, csak kérdeztem. - mondja komoly arccal Jake és beleteszi a mosogatóba a tányérját. Én furcsán nézek rá, de elvégre az igazat mondta. - Nyugi csak vicceltem. Ne vágj már ilyen fejet. - nevette el magát.
- Nem, végül is igazad van. - mondtam és folytattam a pakolást.
Jake megfogta a karomat és maga felé fordított, szemembe nézett, de kezemet nem engedte el.
- Van beleszólásod hisz most egy ideig te is itt élsz. - mondta ezeket a szemembe.
Közel álltunk egymáshoz és senki nem mondott semmit. Én nem tudtam mit is mondhatnék erre ő meg gondolom a válaszomat várta.
- APA! - kiabált Örs az emeletről, mire hirtelen távolabb álltunk egymástól.
- Bocs megnézem mit akarhat ilyen kulturált módon. - mondta és sajnálkozva nézett rám.
- Menj csak. - bátorítom. - Én úgy is még elmosogatok. - intek fejemmel a tányérok felé.
Bólint egyet majd el is hagyja a helységet. Nem értem mi volt ez az előbb. Mindegy inkább tényleg elmosogatok. Gondolataimba merülve mosogatok mikor becsörtet a két fiú. Ijedten ugrok hátra mikor megszólítanak, mert nem vettem észre őket.
- Ailen! - szólítottak meg.
- Nagyon megijesztetettek. Máskor ilyet ne csináljatok. - nézek rájuk bosszúsan és még mindig szaporábban veszem a levegőt.
- Ail, te vagy az utolsó reményem. - mondja elkeseredetten Örs.
- Mondjad miről van szó. - zárom el a csapot.
- Nem értem ezt a feladatot. - teszi az asztalra a könyvét. - Apa meg valami másról kezdett el magyarázni. - nézett szúrósan Jakere, aki feltűnően másfelé kezdett nézelődni.
- Milyen szép az a kép. - mutat egy festményre a falon.
- Igen tényleg szép. - egyeztem bele, majd fiára nézetem. - Gyere, menjünk fel a szobádba és megnézem. - mondtam és el is indultunk a szobájába.
Most jutott eszembe, hogy még nem is voltam a "birodalmában". Szobájában az ágy felett egy nagy tabló volt kirakva, ahol családjával volt található. Sok fénykép volt volt össze téve különböző korszakokból. Volt, amin Örsi még kicsi volt és volt, ami nem régiben készülhetett. Nagyon tetszett. Körülötte csomó poszter volt a falon és volt egy nagy könyves polca is.
- Szeretsz olvasni? - utaltam az előbb említett tárgyra.
- Igen, nagyon. - bólintott nagy lelkesedéssel.
Tovább nézelődtem és láttam még egy íróasztalt, ami tanulásra szolgált, egy kanapé mellette egy lámpával és fotelek is voltak. Tv é s zene lejátszó is volt szobájába meg persze egy szekrény is ruhái számára.
- Szép szoba. - mondtam. - Nagyon tetszenek a képek. Megnézhetem? - kérek engedélyt.
- Persze. - mondja és ő helyet foglal az asztalánál. - Nekem is az a kedvencem.
- Nagyon szépek. - mondom és felé fordulok. - Na nézzük azt a feladatot. - sóhajtok egy nagyot.
~
Nagy nehezen, de sikerült elmagyaráznom Örsnek a feladatot és utána lejöttünk, hogy megnézzünk valami filmet. Örs utána el is ment fürödni, majd lefeküdni. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam a vacsora utána történtek miatt. Jake miután távozott fia a szobából közelebb ült hozzám és rám nézve ezt kérdezte:
- Ugye érted, hogy nem akarom, hogy kényelmetlenül érezd magad? - kérdezte.
- Nem érzem magam kényelmetlenül. - nem értem mire akar kilyukadni.
- Csak arra célzok, hogy ha zavar a fiam jelenléte akkor nyugodtan szólhatsz. - bökte ki végre.
- Jake már mondtam , hogy nincs beleszólásom abba, hogy ki van a házadban. - mondom.
- Igen ezt már mondat. - hallgatott egy ideig és szemembe nézve folytatta. - De én akkor is kíváncsi vagyok a véleményedre.
- Ez, de aranyos. - gyorsan a számhoz kaptam a kezem. - Hoppá, ezt hangosan mondtam? - motyogtam.
Jake elvigyorodott és kezemet megfogva elvette a számtól.
- Ha arra célzol, hogy ,,Ez, de aranyos'' akkor igen. - mosolyog továbbra is. Majd hirtelen megölelt. Nagyon meglepődtem, de visszaöleltem. Ölelkezésünket a csengő hangja zavarta meg. Jake bosszúsan elengedett és elment ajtót nyitni. Hangokat hallottam, de nem tudtam beazonosítani ki lehet az, így kikiabáltam:
- Jake, ki az? - kérdeztem.
- Mark. - válaszolt.
- Az jó vagy rossz? - kérdeztem félve a választól. Választ nem kaptam csak egy köszönő Markot.
- Szia. - mondja.
- Szia. - intettem neki.
Pipáljatok és szavazzatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése