Na, itt az új rész. Remélem tetszeni fog. Sok esemény történik benne. Várom a sok véleményt és a pipákat. Jövő hétvégén hozom a következő részt is. Azt nem tudom mikor, de valamelyik nap biztos. Jó olvasást és mindenkinek szerencsés tanévet kívánok (persze a diák olvasóimra értem). Jó éjszakát jövő héten jelentkezem.
Eli szemszöge:
zene
A hétvége remekül sikerült. Egyszerűen csodálatosak a fiúk. Úgy segítettek, mintha csak a saját házukat költöztették volna. Mark nagyon aranyos és vicces volt. Most hétfő van, úgyhogy kénytelen vagyok dolgozni menni. Csak egy dolog vigasztal, hogy megbeszéltük Aillel, hogy elmegyünk vásárolni mikor, végzünk mindketten. Egy csajos délután az kell nekem. Most épp a munkahelyemre tartok, mikor kilép a kocsi elé valaki és majdnem elütöttem, de még sikerült időben lefékeznem. Gyorsan kipattantam a kocsiból, hogy megkérdezzem nem történ-e mégis valami baja.
- Jól van uram? - kérdeztem a nekem háttal álló férfitól. - Én nagyon sajnálom nem vettem észre magát. - kértem bocsánatot, mire szép lassan megfordult és akkor megláttam kit ütöttem el majdnem. - Mark, te meg mit keresel erre fele? - kérdeztem, de nem felelt. - Mark? Jól vagy? Mark? Hahó! Szólalj már meg! - kérleltem kétségbeesetten, de nem akart megszólalni csak nézett előre a semmibe. Hadonásztam a szeme előtt, de arra se reagált. - Na, jó akkor most beviszlek a kórházba. Gyere! - mondtam majd megfogtam a karját és a kocsi felé húztam, oda beültettem és bekötöttem, mint egy kisgyereket, majd átmentem a vezető oldalra és a kórházhoz hajtottam. Egész úton csak bámult kifele a távolba, próbáltam vele társalogni, de semmire nem reagált, így egy nagy sóhajtás kíséretében befejeztem. Mikor odaértünk én leparkoltam és kiszálltam, majd az anyósüléshez sétáltam és kicsatoltam Markot és kiráncigáltam. Bementünk a hatalmas épületbe. Odamentem a nővér pulthoz és megszólítottam a háttal álló nővért.
- Elnézést segítene nekünk? - kérdeztem meg, a hölgy gyorsan megfordult és közben válaszolt is.
- Természetesen. Miben.... - kérdezte, de kikerekedett szemekkel nézett rám, mire én is felfogtam ki az és én is így tettem.
- Susan, te meg? - kérdeztem húgomtól barátságtalanul.
- Dolgozok Eliza. Miben segíthetek? - kérdezte barátságtalanul.
- Éppen dolgozni mentem, amikor Mark lelépett elém. Sikerült idejében megállnom, de mikor kiszálltam, hogy megkérdezem minden rendben, nem felelt és azóta így nézz a semmibe. - daráltam le mondandóm. - Tehát szeretném megnézetni egy orvossal, mert ez így nem jó. - mondtam testvéremnek. Ő csak bólintott.
- Rendben, gyertek, odavezetlek az orvoshoz. - felelte és elindult. Én követtem, de Mark egy helyben állt és nem mozdult. - Várj egy kicsit, Mark nem jön. - kiáltottam Suz után. Én visszasétáltam és karon ragadtam Markot. - Gyere! - utasítottam. Ők bementek az orvoshoz én meg kint lecsücsültem és vártam. Közben felhívtam a főnököm, hogy ma nem tudok bemenni. Aztán Ailent, hogy mi történt. Nem akartam Jaket, féltem, hogy nagyon megijed, úgy gondoltam majd ő közli vele. Csak vártam és vártam, hogy közölje végre valaki, hogy mi történt Markkal. Közben azon gondolkodtam, hogy mennyire megromlott a kapcsolatom a testvéremmel. Azt se tudtam, hogy nővér lett. Mikor a szüleink meghaltak autóbalesetben nagyon összevesztünk és nem tartottuk a kapcsolatot. Közben valaki a nevemet kiabálta így fáradtan felnéztem, hogy megkeressem a szemmel.
- Eliza, mi történt? - kérdezte Jake kifulladva, mivel idáig futott.
- Nem tudom. Én csak a munkába mentem mikor kilépett elém. Sikerült megállnom, de mikor szóltam hozzá nem felelt csak nézett előre. Sajnálom nem akartam. - mondtam már sírva.
- Semmi gond. Nincs semmi gond. - mondta miközben a karjai közé zárt. - Nem a te hibád. Nem történt semmi. - nyugtatott és közben simogatta a hátam. Én kicsit megnyugodtam ezért elengedett. - Na, minden oké? - kérdezte fél mosollyal az arcán. Bólintottam és leültem előző helyemre. Ő mellém ült és csendben vártunk.
- Ailen is akart jönni, de valakinek muszáj volt benn maradnia. - mondta Jake, hogy megtörje a hallgatást.
- Nem baj, majd jön, ha tud... - elhallgattam, mert megjelent Suz a folyosón. Fölpattantam, rögtön. - Suz! - szóltam utána, mire megállt. - Mi van Markkal? - kérdeztem aggódva.
- Sajnálom, nem adhatok ki információt, mert nem vagy a hozzátartozója. - felelte gúnyosan.
- Na, ide figyelj! Ezt te... - kezdtem, de Jake közbe vágott. Pedig jól esett volna leordítani a fejét.
- A testvére vagyok. Ő meg egy közeli barátja. Tehát minden rendben az öcsémmel? - kérdezte most meg ő. Kicsit ideges volt.
- A testvére sokkos állapotban van, de rendbe fog jönni. Éjszakára bent tartjuk megfigyelésen. Adtunk neki nyugtatót, így most pihen. - mondta Suzi.
- Bemehetünk hozzá? - kérdeztem, de ő nem válaszolt csak Jaket nézte. - Suz! - szóltam neki még egyszer, de rám se hederített. Jake rám nézett aztán Susanra, majd ős is megkérdezte, amit én is szerettem volna megtudni.
- Válaszolna végre a kérdésre? Bemehetünk hozzá? - kérdezte ingerülten.
- Természetes, de csak ön, mert pihennie kell. - én csak hitetlenkedve elindultam az ellenkező irányba, mert ebből elegem lett. Nekimentem valakinek. Ez az én szerencsém.
- Sajnálom. - kértem elnézést, de megláttam, Ailen az. Szorosan megöleltem és sírni kezdtem a vállán.
- Hé! Nyugi! Mi történt? - kérdezte a hátamat simogatva, de nem volt erőm megszólalni. Csak sírtam és nem bírtam abbahagyni. - Mi történ? Mi baja van Elinek? - kérdezte gondolom Jaketől.
- Nem tudom. Valami faragatlan nővér levegőnek nézte. Először nem akart információt kiadni neki, majd mikor megkérdezte, hogy bemehetünk- e hozzá arra se válaszolt. Mikor én megkérdeztem akkor azt felelte, hogy csak én mehetek be hozzá. Úgy tűnt ismerik egymást. A nevén szólította.
- mesélte el Jake a történteket helyettem.
- Mi a neve a nővérnek? - kérdezte meg a lényeget Ail.
- Azt hiszem Susan.
- Megölöm azt a nőt! - mondta. Majd leültetve engem elindult valamerre. Jake persze utána.
Ailen szemszöge:
- Hé, várj már meg! - kiáltott utánam Jake mire lassítottam, de nem álltam meg. Jake beért és megkérdezte: - Még is mi ez az egész? Ki ez a nő? - tette fel kérdéseit.
- Elinek a testvére. - feleltem, de megláttam Suzt, így megint csak gyorsítottam és idegesen szóltam hozzá. - Mégis, hogy képzeled, hogy semmibe veszed Elit? - kérdeztem.
- Egyszerűen. Pont, mint téged. - mondta majd sarkon fordulva ott akart hagyni, de én még nem fejeztem be, így visszarántva őt tovább kiabáltam vele. - Azok után, hogy ő mindig védett téged, vigyázott rád, hogy merészeled? - kérdeztem, mert már nagyon idegesített a viselkedése.
- Hagyd Ail. Nem ér meg annyit. Ő már nem jelent számomra semmit. Régen volt egy aranyos, kedves testvérem. Most már nincs. - intézte hozzám a szavait, majd Suzihoz fordulva folytatta mondandóját. - Számomra halott vagy, olyan, mintha te is ott lettél volna a balesetnél. - ezek után otthagyott minket. Tudtam, hogy nem mondott igazat, de megérdemelte. Suz csak kikerekedett szemekkel nézett előre.
- Igen ez a te nővéred. Tudod sok minden megváltozott, mióta összevesztetek. - világosítottam fel és Eli után eredtem. Nagyon haragudtam Suzanra. Lett még volna mit mondanom, de muszáj volt megkeresnem barátnőmet. Az egész kórházat felkutattam, de nem találtam sehol sem.
Jake szemszöge:
Nem nagyon értettem mi történt, de Mark miatt vagyok itt, így majd később megkérdezem Ailent most inkább hagyom őket kettesben Elizával.
- Merre találom a testvérem? - kérdeztem ezek szerint Eli húgát, aki még mindig kikerekedett szemekkel állt egy helyben. Ezért odamentem és megérintettem. Erre összerezzent és rám nézett.
- Sajnálom. Nem figyeltem. Mit kérdezett?
- Azt szeretném megtudni végre, hogy hányas kórteremben fekszik Mark. - ismételtem meg barátságtalanul. Nem volt valami szimpatikus, ahogy Elivel viselkedett.
- A 68-as kórteremben van. A 3.-on találja. - felelte zavartan.
- Köszönöm. - majd elindultam Mark szobájához. Már egy ideje ott ültem és gondolkodtam ezen az egészen, mikor kopogtattak. - Igen? - Ailen dugta be a fejét.
- Hogy van Mark? - kérdezte, de látszott, hogy valami baja van.
- Jól van, de azt mond meg neked mi bajod van, mert látszik rajtad, hogy valami nincs rendben. - kértem.
- Nem találom sehol sem Elit és aggódom. Tudom, hogy megviselte ez az egész és most egyedül van valahol. - mondta aggódva.
- Rendben, menjünk, keressük meg. - ajánlottam fel a segítségem. Erre kicsit elmosolyodott, de megrázta a fejét.
- Köszönöm, de majd én meg keressem. Azt hiszem, tudom, hogy merre van. - mondta.
- Rendben. Akkor én hazamegyek, úgy se tudok itt mit csinálni. Mark alszik. Susannal meg nincs kedvem összefutni. Majd reggel eljövök érte. Akkor majd tartsd a frontot. Majd értesíts, hogy mi van Elivel. Nem akarom, hogy valami baj legyen.
- Rendben és köszönöm a segítséget. - mondta hálásan, majd elindult kifelé az ajtón.
 |
Ő itt Eliza testvére: Susan.
|
Otthon volt, mert égett a villany. A kocsiba ülve, sírva azon gondolkodtam, hogy bemenjek- e vagy ne. Ő a főnököm. Semmi köze ahhoz, hogy mi történt velem. Gondolataimból a ház ajtajának nyitódása zavart meg. Jake jött ki az ajtón. Oda jött a kocsihoz és kinyitotta annak ajtaját.
Jó érzés volt a karjaim közt tartani, de az már annyira nem tetszett, hogy sírt, a miatt az idióta volt férje miatt, aki tulajdonképpen megfenyegette. Nagyon féltettem, hogy bántani fogja. Ailen elmesélte, hogy megtámadta az utcán mikor ment haza a munkából. Máskor hallgatnom kéne magamra. Éreztem, hogy valami rossz fog történni, de azt hittem csak képzelődöm, de sajnos nem így történt. Egyszer csak elhallgatott a sírás. Elaludt a karjaim közt. Még így is gyönyörű. Felvittem a vendégszobába. Lefektettem az ágyra, levettem a cipőjét és betakargattam, majd át mentem a saját szobába pihenni.
- Na, én úgy gondolom, hogy megnézem a húst, de szerintem már jó lesz. Utána ehetünk is. Megterítettem. Gyertek! - mondta Ail és elindulta konyha fele. Az asztal valami csoda szépen volt megterítve. Nem is tudom, hogy volt képes így megteríteni. Hihetetlen.
