11. rész

Ezt a részt a nagyimnak ajánlom, aki épp beteg. Gyógyulj meg mama!

Eliza szemszöge:
zene
Miután elmenekültem a kórházból abba a parkba vezettek útjaim, amit megmutattam Ailennek is.

Leültem egy padra és néztem ki a fejemből. Elgondolkodtam, hogy mért csinálta ezt Susan. Régen nagyon jó volt a kapcsolatunk: egy napot nem bírtunk ki egymás nélkül. Tény, hogy nagyon hiányoznak a régi beszélgetéseink, jó kapcsolatunk, de nem tudtam megbocsátani neki azt, amit tett. Arról nem is beszélve, hogy nem is kérte a bocsánatom. Nagyon megváltozott a baleset után. Jó lett volna, ha megtudtuk, volna beszélni az egész dolgot, de mivel ő elköltözött és nem adta meg az elérhetőségeit, így ez nem jöhetett szóba. Miközben ezeken merengtem leült mellém egy fiatal fiú, úgy hét éves lehetett. Nagyon ismerős volt, de nem tudom  megmondani honnan.
- Megismer? - kérdezte, mintha olvasna a gondolataimban. Én csak megráztam a fejem válaszképpen. - Mikor itt jártam és elestem ön és a barátnője látták el a sérülésem.
- Óh, tényleg. Már emlékszem. Hogy van a térded? - kérdeztem.
- Utána már nem is fájt.
- Annak nagyon örülök. Hogy is hívnak?
- Örsnek.
- Szokatlan név.
- Tudja az anyukám magyar és onnan jött a név.
- Így már érthető.
- Ha megkérdezhetem, mért ül itt egyedül a padon sírva? - kérdezte érdeklődve.
- Az a helyzet, hogy mikor a szüleim meghaltak akkor a testvéremmel nagyon összevesztünk és meg is szakadt a kapcsolatunk. Most, három évvel később újra találkoztunk és nagyon megviselt, mivel nem viselkedett valami szépen. - meséltem el neki, mert jól esett elmesélni valakinek, aki nem tudja a sztorit. Közben legördült egy könnycsepp is, de hagytam hagy menjen útjára.
- Ezt sajnálattal hallom. - nyújtott oda nekem egy zsebkendő. - Az én szüleim elváltak. Nehéz volt feldolgoznom, de sikerült. Anyukámmal élek és apukámmal nagyon jó a kapcsolatom, minden nap beszélünk, minden hétvégén találkozunk. Tudom ez nem olyan, mintha meghaltak volna, de akkor is nehéz volt. Sokáig haragudtam apára, hogy elhagyott bennünket, de idővel sikerült rájönnöm, hogy jó oka volt rá. Nekem akart jót azzal, hogy nem veszekszenek anyával tényleg nyugodtabb lett a környezett. Ezzel azt akarom mondani, hogy néha jobb, ami történik, mint, aminek történnie kéne. - én ezt csak csöndben hallgattam végig. Először szóhoz sem jutottam.
- Köszönöm szépen.
- Nincs mit. Én csak elmondtam, amit tudok. - ezek után távozott és ismét egyedül maradtam.

Ailen szemszöge:

Mikor oda értem a parkhoz Eli keresésére indultam. Egy padon ülve beszélgetett azzal a kisfiúval, akit múltkor elláttunk. Örssel. Miután elment felváltottam helyét. Eli rám nézett, de nem mondott semmit csak visszafordult és előre meredt. Sokáig ültünk így mikor megszólalt végre.
- Tudod nagyon felkavaró volt számomra ez a nap. - én csak bólintottam egyet. - Örsnek sikerült megnyugtatnia egy kicsit. Mark, hogy van? - kérdezte.
- Jól van. Most reggelig aludni fog, így Jake is haza ment. Majd reggel elmegy érte. - meséltem el mi történt miután elment.
- Ennek örülök. Beszéltél még Susannal? - kérdezte meg félve.
- Csak annyit mondtam neki miután elmentél és döbbenten nézett, hogy:

"Igen ez a te nővéred. Tudod sok minden megváltozott, mióta összevesztetek."

- Köszönöm. - csak ennyit mondott. Én felálltam és megöleltem. A vállamon elkezdett sírni. Miután sikerült kicsit megnyugodnia így szóltam: - Gyere, menjünk haza! Ma nálad alszok. Bepótoljuk a csajos délutánt. Rendben? - kérdeztem mosolyogva, egy kicsit eltolva magamtól.
- Rendben, menjünk.

Elizánál:

- Akkor most gyorsan csinálok pop-cornt. Te meg keress valami jó filmet, amit megnézhetnénk. - mondtam Elinek.
- Igenis kapitány. - mondta majd nevetve távozott, aminek én rendkívül örültem. Mosolyogva csináltam meg a kukoricát és egy tálba téve vittem be a mozi szobába.

- Na, sikerült filmet választani? - kérdeztem miközben lehuppantam az egyik babzsákra.
- Igen. Az első részét már láttuk és nagyon sokat röhögtünk rajta. Gondoltam ez most jót tenne nekem. A  Nagy fiúk 2-őt választottam. - mondta ki.
- Nagyon jó választás. Az első részét is imádtam. - mondtam és Eli elindította a mozit.

Nagyon sokat nevettem a filmen. Nem lehetett kibírni nevetés nélkül. Eli is sokat nevetett.
- Jaj, ez nagyon jó volt. - mondta még mindig nevetve.
- Ez így igaz. - helyeseltem le megállapítását. - Na, menjünk lefeküdni, holnap munkába kell menni.
- Rendben elmegyek először én fürdeni. - mondta majd nevetve elindult felfele.
Közben felhívtam Jaket, ahogy azt megígértem neki. Reméltem, hogy nem alszik még. Mivel felvette ez a félelmem szertefoszlott.
- Haló? - szólt bele.
- Szia, Jake. Ailen vagyok.
- Szia. Na, hogy van Eliza? - kérdezte rögtön.
- Ezért hívtalak. Megnéztünk egy filmet és sokat nevetett rajta. Tehát jobban.
- Akkor megnyugodtam. - felelte.
- Rendben. Most leteszem, mert végzett a fürdéssel és én következek. Szia, jó éjt.
- Neked is! - majd letettem.

Nem tudom lesz- e a hétvégén új rész, de remélem sikerül megírnom. Erre most volt idő és ihletem, így gondoltam gyorsan megírom. Kaptatok egy extra részt.