Mark szemszöge:
Éppen a munkába indultam, mivel nagyon jó idő volt, így gyalogosan, gondolataim éppen Eliza körül forogtak mikor nagy fékezést hallok. Megdermedtem. Nem mertem mozdulni.
Másnap reggel:
Mikor felébredtem furcsa érzés fogott el. Kinyitottam a szemem és Jaket láttam meg magam előtt, ahogy engem figyel. Gyorsan visszahunytam a szemem, mert nem hittem neki. Jake még is mit kereshetne a házamban? Másik oldalamra fordultam és ott is kinyitottam a szemem. Idegen környezet fogadott. Mit keresek én itt!? Gyorsan felültem és Jake felé fordultam. Az álom rögtön kiment a szememből.
- Jake, hol vagyok? - kérdeztem rémülten.
- Kórházban vagy Mark. - mivel erre értetlen képet vághattam ezért magyarázatot adott. - Nem emlékszel semmire, igaz? - kérdezte még előtte, én csak a fejemet ráztam és vártam. - Hát, rendben akkor elmondom. Tegnap reggel leléptél az úttestre és nem néztél körül. Elizának épphogy sikerült lefékeznie, hogy ne üssön el téged, de te sokkot kaptál és nem reagáltál semmire. Ezért behozott a kórházba, mert nem tudta mit csinálhatna. Itt adtak neked valami nyugtatót és egész éjszaka aludtál. -mesélte és a végén meg bejött egy nővér.
- Hogy van a kedves beteg? - kérdezte.
- Jól vagyok, köszönöm. - feleltem még egy kicsit megrökönyödve az eseményeken. Jakre néztem, aki mintha kicsit dühös lett volna. - Jake, minden rendben? - kérdeztem.
- Persze. Mikor vihetem haza? - kérdezte kedvetlenül a nővértől. Nem értettem, mért ilyen vele, de hagytam.
- Még elvégez az orvos pár vizsgálatot és utána. - felelte. Kopogtak.
- Szabad.- adtam engedélyt a bejövetelre.
- Szia, Mark... Oh, szia, Susan. Jake. - nem értettem honnan ismeri a lányt, de nagyon örültem, hogy itt van. - Susan megkérhetnélek, hogy távozz? - kérdezte udvariatlanul. Nem értem ezt az egészet.
- Nem szívesen. - mondta ugyan úgy, ezek szerint Susan. Miután távozott kérdezősködni kezdtem.
- Még is mi volt ez? Jake, mért lettél, olyan kedvetlen mikor bejött ez a nő? Eli, te meg mért voltál vele, ilyen udvariatlan? - tettem fel a kérdéseket.
- Én most magatokra hagylak titeket. - mondta Jake és ki is ment gyorsan én értetlenkedve Elihez fordultam.
- Tehát? - kérdeztem türelmetlenül. Helyet foglalt ott ahol előzőleg testvérem ült.
- Susan a testvérem, Mark. - mondta nekem meg leesett az állam.
- Nem is tudtam, hogy van egy testvéred. - mondtam meglepetten.
- Hát az az igazság, hogy miután a szüleink meghaltak nagyon összevesztünk és nem is tartottuk a kapcsolatot. Tegnap találkoztunk először az óta és nagyon csúnyán viselkedett velem. Ennek szemtanúja volt Jake is és gondolom ezért viselkedett úgy, ahogy. - mesélte szomorúan. Én szóhoz sem jutottam.
- Mehetsz kifele Eli. - jött be Susan kopogás nélkül az ajtón. Majd folytatta felém fordulva. - Megjöttem a kedves beteghez elvégezni azt a pár vizsgálatot utána haza mehet a testvérével. Rendben. - én csak kedvetlenül bólintottam.
- Megkérhetném, hogy viselkedjen normálisan? - kérdeztem, mivel idegesített, ahogy Elivel viselkedett.
- De hát én teljesen normálisan viselkedtem magával. - háborodott fel rögtön.
- Épp ez az csak velem. Elivel meg nem. - védtem meg Elizát.
- Az legyen az én dolgom, hogy hogyan viselkedek vele. - felelte durván.
- Na, jó én megyek, megvárlak kinn. - vetett véget a vitánknak Eli mielőtt visszavághattam volna.
Rajtam elvégezték azokat a vizsgálatokat. Azután kiszólt Susan.
- A beteg testvére bejöhet. - ez egyszerűen hihetetlen. Mikor bejött volna Jake oda szóltam neki.
- Hívd be Elit is. Köszi. - mondtam neki mire ő be is hívta. Én csak gorombán néztem a dolgozóra.
- Milyen sokan lettünk. - mondta gúnyosan Suzika. Én csak gúnyosan mosolyogtam rá.
- Minden rendben van Markkal? - kérdezte Jake.
- Igen minden rendben van, így haza is viheti ön. - intézte szavait Jakehez.
- Figyelj! Nekem most be kell mennem az irodába, mert Ailen egyedül van, de Eli haza visz. Rendben? - kérdezte tőlem Jake, de helyettem Susan válaszolt.
- Azt nem lehet. Csak hozzá tartozó viheti el a beteget.
- Na, ide figyeljen! Mint már tegnap is megmondtam Eli egy nagyon jó barátunk, így ő is haza viheti. Ugyan olyan jól vezet, mint én. Úgy hogy nem nyitok vitát. Eli viszi haza és kész. - kelt ki magából Jake, amit elhiszek, elég idegesítő ez a nő.
- Azt nem hinném, hogy olyan jó vezetne. - dünnyögte az orra alatt, de nem nagyon figyeltünk rá. Miután ki ment mindenki én felöltöztem és kimentem, hogy Eli haza vigyen.
- Mehetünk? - kérdezte mikor oda értem.
- Igen. - feleltem és el is indultunk a kocsi fele.
Elindultunk és mind ketten a gondolatainkba mélyedtünk. Mikor haza értünk behívtam és be is jött. Leültünk a kanapéra és Eli így szólt:
- Sajnálom.
- Mit? - kérdeztem értetlenül.
- Mindent: hogy tegnap majdnem elütöttelek, hogy így viselkedett Suz.... - kezdett el sírni.
- Hé, semmi gond. - öleltem magamhoz. - Nem a te hibád volt a tegnapi, hanem az enyém nem néztem körül. Susan meg végképp nem a te hibád. - ő csak a vállamba fúrta az arcát és úgy zokogott. - Na, shhh. Nincs semmi baj. - próbáltam nyugtatni.
- Mért.. visel..kedik.. így.. vel..em? - kérdezte szaggatottan a sírástól.
- Kicsoda? - kérdeztem vissza, bár sejtettem, hogy kire gondol.
- Suz. - válaszolta.
- Nem tudom, de az biztos, hogy nem kéne neki. - megint zokogásban tört ki, én csak még szorosabban öleltem. Nem volt jó érzés őt így látni. Azt szeretem mikor boldog, mosolyog, nevet. - Na, nem szeretem, mikor sírsz. Mosolyogj, kérlek. - toltam el magamtól egy kicsit.
- Nem megy. - felelte szomorúan. - Tudod holnap lesz 2 éve, hogy a szüleim meghaltak. - mondta és megint elkezdett sírni.
- Nagyon sajnálom. Nem tudtam. Ilyenkor mit szoktál csinálni? - kérdeztem tőle, mert kíváncsi voltam rá és megint magamhoz húztam.
- Ki szoktam menni a temetőbe. - motyogta a vállamba.
- Veled megyek. Rendben? Hogy ne legyél egyedül. - ajánlottam fel. - Dolgozni még úgy se engednek.
- Tényleg megtennéd értem? - tolta el magát tőlem és kérdezte meg.
- Ez csak természetes. - feleltem, bár az is benne volt a pakliban, hogy vele szeretnék lenni. Még kicsit maradt aztán haza ment ő is. Éppen tv-t néztem mikor csöngettek. Lassan feltápászkodtam és az ajtóhoz sétáltam. Kinyitom, de a látvány egy cseppet se tetszik még is mit keres itt? Mit akar a házamban?
- Mit akarsz? - kérdeztem köszönés nélkül.
- Csak hoztam egy kis élelmet. - tolakodott be mellettem az ajtón.
- Van elég étel itthon semmi szükség rád. Még is, hogy merészelsz ide jönni hívatlanul? - kérdeztem felháborodva.
- Jajj te kis butus, hát hoztam neked kaját és azokból összedobok valami ehetőt. - felelte Susan egy cseppet se zavartatva magát.
- Köszönöm, de egyáltalán nincs szükségem rád, se a segítségedre. Úgyhogy megkérlek, távozz. - szólítottam fel a távozásra, mivel eddig úgy nézz ki nem esett le neki.
- Tudom én, hogy kell neked a főtt étel. Ne vitatkozz. - felelte.
- De igen is vitatkozok. Ez az én házam és nem mondtam, hogy bejöhetsz.
- Hát jó elmegyek, de ne hidd, hogy ennyivel befejezem. - mondta majd távozott én csak hitetlenül néztem utána és becsuktam a bejárati ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése