28. rész

Múlt héten nem volt időm megírni a részt, de most itt van, igaz, hogy egy pár napot késtem, de a lényeg, hogy most itt van és jó olvasást hozzá! Csináltam oldalt egy szavazást, hogy kinek a szemszögéből legyen a következő rész. Szavazzatok. Nem tudom mennyien olvastátok el az előző bejegyzést amiben egy velem történt esetet írtam le, szerintem érdemes lenne elolvasnia annak aki még nem tette volna meg. Köszönöm az 5 pipát az előző részhez!

Egy érdekes tény az emberekről...

Ailen szemszöge:

Jake egész nap nagyon szótlan. Csak akkor szólal meg, ha nagyon muszáj. Nem értem mi baja lehet. Biztos, hogy nem csak annyi, hogy rosszul aludt, mert már megivott több kávét is és azóta sem változott semmit.

Az irodámban ülök és dolgozok, mikor valaki belép. Az nem más, mint Mark.

- Szia! - köszön.

- Szia! Mi járatban? - kérdezem meglepetten, tekintve, hogy még betegszabadságon van, nem itt lenne a helye.

- Nyugi, nem dolgozni jöttem. - mondja és hallgat egy ideig. - Bár azt is szívesen csinálnám. - mosolyog rám, én is elmosolyogom magam.

- Azt gondolom, de még nem teheted. - dorgálom meg egy kicsit. - Akkor mit keresel itt? - nézek rá kérdőn.

- Unatkoztam otthon. - mondja és lehuppan a kanapéra. 

- És arra gondoltál, hogy inkább feltartóztatom Ailent a munkában, hogy hadd rúgja ki a bátyám? - kérdem mosolyogva.

- Igen. - néz rám komoly arccal. Én csak nyelek egy nagyot és lefagy a mosoly az arcomról. - Bevetted. - neveti el magát.

- Haha, nagyon vicces itt valaki. - mondom gúnyosan, mert tényleg nagyon megijedtem.  - Inkább menj és szedd ki Jakeből, hogy mi baja.

- Mért valami baja van? - hagyja abba a röhögést végre.

- Szerintem igen. - bólintok komolyan.

- Miből gondolod? - komolyodik ő is el.

- Egész nap szótlan. Rákérdeztem, de annyival lerendezett, hogy csak rosszul aludt. Viszont szerintem nem csak ez a baja. - mondom el, amit tudok.

- Gondolod, nekem elmondaná? - kérdezi.

- Azért te még is csak a testvére vagy. Én meg csak egy nő, aki betolakodott az életébe. - mondom, amit gondolok, de a tollat nézem, ami a kezembe van.

- Az igaz. - gondolkodik el. Én csak csalódottan nézek fel, mert arra számítottam, hogy megcáfolja a második mondatom. Fejemet látva ismét megszólal: - Mármint, hogy én az öccse vagyok, és talán nekem elmondaná. Te nem csak egy nő vagy aki betolakodott az életébe, hidd el nekem. - mondja és végig a szemembe néz, majd feltápászkodik és itt hagy a gondolataimmal.

Visszatérek a munkámhoz és igyekszem arra is összpontosítani, de sokszor elterelődik a gondolatom Mark mondatához. Mire érthette ezt. Nem fogok rákérdezni, pedig jó lenne megtudni, de ahhoz túlságosan félek a választól. 

Miközben ezt a két dolgot próbálom egyszerre csinálni egy futár érkezett egy hatalmas virágcsokorral, az én nevemre jött.

Egy kis kártya is volt hozzá, amin ez állt:

,,A legszebb hölgynek a világon! L."

Ezt csak is Luke küldhette. Lábaim megremegtek és le kellet ülnöm. A kanapén foglaltam helyet. A futár már rég elment és én egyedül maradtam a szobában. Térdeimet felhúzva ültem. Gondolkodtam. Mit akarhat még tőlem Luke? Mért nem hagy engem békén?

Majd hirtelen ötletből vezérelve felpattantam előző helyemről, kabátom felvéve távoztam az irodából.

~

Nem bírtam ott maradni azon a helyen. Luke pontosan tudja, hogy ott vagyok. Ki kellet szellőztetnem a fejem. Taxiba szálltam és elvitettem magam arra a helyre ahol le tudok nyugodni és egyedül lehetek a gondolataimmal. 

Kerestem egy kihaltabb helyet ahol csak a madarak csicsergését lehet hallani és semmi mást. Ezt egy fás részen találtam meg. Egy kidőlt fán helyet foglaltam és ott elmélkedtem magamban, egyedül mindentől és mindenkitől távol.

Gondolkodtam miközben a napsütést figyeltem. Hogy min gondolkodtam? Emlékeken. Annyi szép évet megéltünk Lukeal és ő még sem tartja tiszteletben. Igen, természetes voltak szép időszakaink is, mint minden párnak általában. Az elején a kapcsolatunk tökéletes volt. Jobbról nem is álmodhattam volna. Luke a tenyerén hordott. Leste minden szavam, ahogy én is az ő szavait. Törődtünk egymással, figyeltünk egymásra. Aztán egy idő után azt hiszem szép lassan eltávolodtunk egymástól. Már nem rajongtunk egymásért olyan nagyon. Mindketten megváltoztunk. Abban a hitben éltem, hogy boldogok vagyunk együtt, de most kezdek csak rájönni, hogy már az utóbbi időben ez nem, így volt. Erre bizonyíték, hogy Luke megcsalt engem. Sajnálatos, hogy ezt pont a születésnapomon kellet lelepleznem. Most már tudom, hogy hamarabb is rájöhettem volna. Voltak apró kis jelek, amikből következtethettem volna, de én nem akartam észrevenni azt, ami a szemem előtt zajlott le. Szép lassan tönkre ment a kapcsolatunk. Luke azt mondja, még mindig szeret, de ebben kételkedem. Ha biztos is lennék, benne akkor sem tudnánk már rendbe hoznia kapcsolatunkat. Hogy mért? Azért, mert már nem szeretem. Nem mondom, hogy gyűlölöm, olyan semleges számomra. Nem jelent nekem már semmit. Csak egy ismerős a múltból. 

Ellenben Jake már sokkal inkább jelent nekem valamit. Nem tudom, mi lehet az, de vonzódom, hozzá azt tudom. Sajnos ez az ő részéről nem kölcsönös, tudom. Biztos vagyok benne, hogy még a volt barátnőjét szereti. Látszik rajta. Nem tudom, mit eszik rajta. Megcsalta, ugyanúgy ahogy engem csalt meg Luke. Csak azzal a különbséggel, hogy én már nem szeretem Lukeot és ő még szereti Maryt.

4 pipa és jön a következő rész!

Egy érdekes tény az emberekről...

Ahogy a címből is észrevehettétek nem az új résszel jelentkezem. Nem tudom lesz-e időm azt megírni, de ezt mindenképpen elakartam nektek regélni.

Van egy lány az osztályunkba, aki valamikor elég érdekeseket mondott rólam a fülem hallatára, mintha ott se lennék. Elég sok sértés is elhangzott. Nem is úgy mondom inkább, hogy sok sértés, hanem hogy csak az hangzott el. Mindazért, mert egyik reggel nem köszöntem neki. Nem tudom, én nem láttam. Őszintén megmondva eléggé el voltam gondolkodva abban az időpontban. Erre olyanokat mondott rólam, hogy flegma vagyok, kihasználom a barátnőmet és, hogy nélkülem a barátnőmnek sokkal jobb lenne. Nem használom ki a barátnőmet és nem is mondom azt, hogy ne beszéljen senkivel vagy ilyesmi. Egy szóval nem korlátozom abban, hogy mással is barátkozzon. Én nem vagyok egy könnyen megnyíló típus, sőt elég zárkózott is vagyok. Nem szoktam sokat beszélni az emberekkel, csak azokkal, akikkel nagyon jóban vagyok. Nincs sok barátnőm, de azok a barátságok nagyon erősek. 

Azt nem értem az emberekben, hogy mért kell megsérteni a másik embert. Nem értem mért nem gondolják át azt, hogy mit mondanak, mielőtt kimondják. Én is mondhattam volna rá dolgokat, de nem tettem, mert tudom, hogy biztos rosszul esne neki. 

Most pénteken is ugyanezzel a lánnyal történt egy esetem. Fel vagyok mentve tesiből ezért az öltözőben ültem. Erre bejön ez a csaj és elújságolja, hogy beszélgetett a barátnőmmel erről meg arról. Aztán megkérdezte, hogy féltékeny vagyok-e. Azt válaszoltam, hogy nem, mert nem vagyok egy olyan típus. Mint már fenn is említettem nem tiltom meg, hogy beszélgessen más emberekkel a barátnőm. Hát erre mi történik? Elkezd ordibálni a barátnőmnek, hogy féltékeny vagyok a lányra, hogy beszélgetett vele. Most kérdem én tőletek: ennek mi értelme van? Most hozzá vághattam volna a fejéhez, hogy te meg hülye vagy, de nem tettem, mert nem vagyok ilyen ember. Nem sértek meg embereket csak azért, mert ők képesek rá.

Erre mondtam én unokatesómnak, hogy nekem is vannak érzéseim és kár, hogy ezt nem veszi sok ember figyelembe.

Tehát összegezve elég érdekes, hogy nem gondolnak bele a tetteikbe. Most nem az, hogy emiatt rossz hangulatom lett, mert meg van az a jó tulajdonságom, hogy nem veszem fel az ilyeneket. Tény és való, hogy szarul esett, de mindegy nem adom meg neki azt, hogy ezt lássa rajtam.