Sorry

Van egy rossz hírem számotokra. Ezen a héten nem lesz új rész. Holnap nem leszünk itthon ma meg nem volt időm megírni. A laptopom elvihetném, de unokatesóim szétszednék, azt meg nem nagyon szeretném és szerintem ti sem. Sajnálom, hogy a mostani részt is le kell mondanom. Az is szerepet játszik ebben, hogy nem tudom még, hogy folytassam. Ne féljetek ki fogom találni, csak még egy hét kell hozzá. Holnap gondoljatok rám, mert hosszú napom lesz! Kis unokatesóim szét fogják szedni a házat így figyelnem kell rájuk. Szerencse, hogy nem hozzánk jönnek. :)

20.rész

Egy nappal előbb sikerült hoznom a kövi részt, remélem nem baj. Jó olvasást!

Eliza szemszöge:

Reggel hihetetlen boldogsággal keltem. Rögtön kipattantam az jó meleg ágyamból. Felvettem a köntösöm és lementem reggelit készíteni magamnak. Pirítós mellet döntöttem. El is készítettem (persze mikor kész lett meg is ijedtem, ahogy szoktam), épp a mosogatóba raktam a tányérom mikor csengettek. Mentem is ajtót nyitni. Ailen állt az ajtóban, ahogy gondoltam. 

- Szia, gyere be. - invitáltam beljebb.

- Szia! - köszönt és jó szorosan átölelt. Viszonoztam ölelését. - Na, irány fölfele. Ki kell választanunk a ruhádat. - mondta és a lépcső felé húzott. Én csak nevettem lelkességé.

- Ailen. - szóltam neki.

- Igen? - kérdezte felfele menet a lépcsőn, rám se nézve.

- Még le se zuhanyoztam. - jegyeztem meg. Ekkor megállt, megfordult, rám nézett, végig mért és bólintott.

- Tényleg nem. - állapította meg okosan. - Akkor menj és fürödj meg! Én addig el leszek a szobádban ruhákat keresgélve.

- Értettem, főnök asszony. - mondtam és nevetve elmentem a fürdőbe, ahogy ígértem.

Mikor végeztem köntösben kimentem keresgélő barátnőmhöz.

- Találtál valamit? - kérdeztem az ágyra ülve.

-Nehéz. - mondta még mindig kutatva. - Nem tudom hová akar vinni. - kezdtem elkeseredni, ha Ailen nem talál valamit, akkor senki. - De mivel, ilyen ügyes barátnőd van talált három összeállítást is. - nézett rám. - Kettő olyan, ami elegáns is, de máshová is hordható. Egy meg elegáns helyre hordható csak. Válassz! Ott vannak a hátad mögött. - mondta és megint a szekrényemhez fordult. Megnéztem őket és tényleg olyanok, ahogy Ail elmondta.

- Ailen ezek csodálatosak, de egy baj van velük. - mondtam szomorúan.

- Mi? - kapta rám félve a fejét.

- Nem tudok közülük választani. - rogytam le az ágyra.

- Ja, csak ennyi. Már megijedtem. - nyugodott meg. Tovább keresgélt. - Hívd fel Markot, hogy öltözz! - mondta.

- Ez jó ötlet. - mondtam és kivonulva a szobából tárcsáztam is Markot.

- Igen? - szólt bele.

- Szia, Mark! Eliza vagyok. - köszöntem vidáman.

- Szia, Eli. - vidult fel az ő hangja is.

- Azért hívtalak, hogy mondd meg hova megyünk. - vágtam a közepébe.

- Nem fogom megmondani. - válaszolta. Hát, jó megpróbáltam.

- Jó, de azt megmondod, hogy mit vegyek fel? Úgy értem, hogy elegánsan öltözzek vagy nem muszáj. - kérdeztem meg.

- Elegánsan. - mondta. - De többet nem mondok. - mondta.

- Jó, jó. Nem is erőlködök tovább. Megyek készülődni. Majd várlak, szia. - búcsúztam is el tőle.

- Szia, majd megyek. - köszönt el ő is. Bontottuk is a vonalat és siettem is vissza a hálóba.

- Mark azt mondta, hogy elegánsan öltözzek és nem volt hajlandó elmondani, hogy hová megyünk. - viharzottam be a szobába.

- Remek. Akkor találtam számodra egy még jobb összeállítást. - mondta és felemelte. 

A ruha csodálatos volt. Nem is emlékszek, hogy mikor vettem. 

- Ailen ez... ez... - nem találtam a szavakat. - ... tökéletes.

         

- Tudom - tudom. Öltözz! Még csomó dolgunk van. - parancsolt rám.

- Rendben! - mondtam és még mindig a ruhát bámulva elmentem átöltözni.

Miután végeztem kimentem Ailenhez.

- Oh, Eli, gyönyörű vagy! - mondta kikerekedett szemekkel nézve. Körbe fordultam előtte. - Csodálatos!

- Köszönöm.

- Na, gyere, ülj ide. Megcsinálom a sminked és hajadat. Az interneten találtam egy gyönyörű frizurát, azt csinálom meg neked. - mondta miközben leültetett egy székre.

- Te tudtad, hogy Jakenek van gyereke? - kérdezte Ailen miközben a hajamat fonta.

- Gyereke? Nem. Nem tudtam. Lány? Fiú? - kérdeztem csodálkozva.

- Fiú és ezen meg fogsz lepődni, de ismered is.

- Én?

- Igen, te. Emlékszel a parkból arra a fiúra? Örsre? - kérdezte.

- Persze. Mi van vele? - kérdeztem vissza.

- Ő Jake gyereke.

- Komolyan? - kérdeztem csodálkozva.

- Aha. Tegnap megjelent Jakenél. Gondolhatod jól meglepődtünk mindketten. - mondta.

- Azta. - csak ennyit tudtam kinyögni.

- Igen. Tudod mit mondott mikor meséltem nekik, hogy randitok lesz Markkal? - kérdezte.

- Mit?

- "Klasz, Mark bácsinak legalább lesz egy normális barátnője." - idézte. Én csak vigyorogtam rajta.

- Nézd meg magad a tükörben! - mondta izgatottan.

- Oké! - mondta és elindultam a fürdő felé. Ailen követett. - Ailen ez gyönyörű lett. Köszönöm. - néztem rá az utolsó mondatnál.

- Igazán nincs mit. Szívesen tettem. - mondta és abban a percben csöngettek is.

- Ez biztos Mark lesz. Úr isten, félek.

- Nyugi, Mark odáig van érted. Te neked is tetszik Mark. Mark rendes fiú. Nem lesz semmi baj. - nyugtatott.

- Ha te mondod.

- Na, menj ajtót nyitni. - mondta kedvesen. Én el is indultam. 

Az ajtó előtt megálltam és nagy levegőt vettem. Kinyitottam az ajtót és nem az a személy állt ott, akit vártunk. Sőt olyan személy, akit nagyon nem vártam. Rögtön betört az ajtón és a nappali felé indult. Az ajtót becsukva, fejemet rázva megindultam én is felé.

- Mit akarsz itt Susan? - kérdeztem csöppet sem kedvesen.

- Készültél valahová? - kérdezte végig mutatva öltözékemen.

- Igen. Képzeld. Készültem. Nem érek rád. El is mehetsz. - mondtam és a bejárat felé mutattam.

- Nem is érdekel mért jöttem? - kérdezi. Bár érdekel, de erre most nem érek rá.

- Eli akkor én megyek is jó szórakozást nek..... - mondta még a lépcsőről Ail, de mikor leér és meglátta Suzt elhallgatott és mérgesen nézett húgomra. - Te még is, hogy mered idetolni a képed? - kérdezte kiabálva Suzitól.

- Itt lakik Eliza. - nézett rám.

- Ez igaz, de te nem. - vágtam hozzá. Megint csöngettek. Most már biztos Mark az. Ott hagyva őket elindultak ajtót nyitni.

- Szia. - mondta és rám nézve nem tudott megszólalni. Egy ideig állt és nézett. Megelégeltem és behúztam az ajtón. Megcsókoltam. 

- Szia. - köszöntem én is. - Sajnos a húgom valami miatt idejött és nem akar elmenni. - mondom szomorúan.

- Miért jött ide? - kérdezi összeráncolt homokkal.

- Nem tudom. - rázom meg a fejem. Ő is megrázza fejét és ujjainkat összekulcsolva a nagyszoba felé húz.

Mikor belépünk Ailen és Susan még mindig ellenségesen bámulják egymást.

- Milyen rég láttalak Susan. Ezt a kellemetlen meglepetést. - mondja Mark én meg halkan kuncogok mellette. Susan először Markra néz mérgesen majd rám. Mark ezzel mit sem törődve folytatja. - Mi lenne, ha most elmennél és békén hagynád a nővéred? - kérdezi. 

Suz idegesen kapkodta köztünk a fejét, majd fogta magát és engem majdnem fellökve távozott.

- Ez fura volt. - mondtam.

- Az egyszer biztos. - mondta Ailen. - Na, én tényleg megyek. Jó szórakozást. - köszönt el és távozott is.

- Van még kedved elmenni? - kérdezte és aggódó szemeit rám meresztette.

- Persze. - vágtam rá.

- Biztos? El is halaszthatjuk. Holnap is elmehetünk. Nem fonto.. - csak mondta és mondta egy idő után megelégeltem és csókommal hallgattattam el.

- Mehetünk. Semmi bajom. - mondtam.

- Rendben. - mondta. -  Egyébként gyönyörű vagy. -tette hozzá. Majd mindketten elindultunk kifele.

Tudom nem egészen az lett benne, amit vártatok, de majd a következő részben a randi is benne lesz. Kérlek benneteket, hogy legalább pipáljatok. Köszii.

19.rész

Meg is hoztam az új részt. Remélem mindenki izgatottan várta. Sajnálom a késést, de sok problémám volt, van, de szorítottam időt, hogy megírjam nektek. Jó olvasást hozzá!

*Visszatekintés*

Éppen tv-t néztünk, amikor valaki bejött az ajtón. Furcsán néztem Jakere, de nem rám figyelt.

- Szia.......

*Visszatekintés vége*

Ailen szemszöge:

(nem találtam jobb képet)

- Szia, Apa!- Apa? Apának szólította valaki Jaket? - Képzeld..... - elhallgatott mikor belépve a szobába meglátott engem és kikerekedett szemekkel bámult rám. Én sem tettem másként. Jake gyereke nem más volt, mint Örs, kit a parkban ismertem meg. - Ailen? - kérdezte döbbenten.

- Örs? - kérdeztem én is ugyan olyan döbbent hangon.

- Ti ismeritek egymást? - szólt közbe összezavarodva Jake.

- Igen, a parkban találkoztunk. - segítette ki az apját Örs.

- Nem is mondtad, hogy van gyereked. - néztem Jakere.

- Nem került szóba. - védekezett Jake feltartott kezekkel. Én csak a fejemet ráztam nem tetszésem jeléül. 

- Elmegyek, összeütök valami ehetőt. - tápászkodtam fel. - Örs te is maradsz? - fordultam a gyerek felé.

- Igen, köszönöm. - mosolygott rám hálásan és helyet foglalt apja mellet a kanapén ezzel elfoglalva az én helyem. A konyhába mentem és azon gondolkodtam mit is tudnék csinálni. Megnéztem milyen alapanyagok vannak a konyhába. A szekrényeket nyitogattam és a hűtőbe is benéztem. Végül sajtos tészta mellet döntöttem. Elővettem a hozzávalókat:  főzőtejszín,  sajt,  sonka,  bors, fokhagyma, só, majoránna, szerecsendió, tészta. Lereszeltem a sajtot. A sonkát megpirítotamm egy kis olajon. Rátettem az összezúzott fokhagymát, és kb. 1 percig pirítottam tovább. Utána ráöntöm a főzőtejszínt és a fűszereket, és megvártam, amíg felforr. Ezután beleszórtam a sajtot. A végén összeöntöttem a tésztával. Ezután csináltam mini csokoládé bombát is, amit én nagyon szeretek és gyorsan összedobható.

 

- Gyertek, kész a kaja. - kiabáltam a fiúknak.

- Mit eszünk? - kérdezte Jake.

- Sajtos tészta és desszertnek csokoládé bomba. - soroltam miközben helyet foglaltak. Szedtem nekik a főételből aztán én is helyet foglaltam.

- Nagyon fonom lett! - dicsért meg Örs.

- Köszönöm, nem volt nehéz. - szerénykedtem. Jake a fiához fordult.

- Ailen remekül főz. - közölte a tényt. Ezután csendben fogyasztottuk a vacsoránkat. Mikor befejeztük kiöntöttem a szuflé formákból a süteményt és tálaltam is.

- Ailen, ez gyönyörű. - lelkesedett apja-fia.

- Köszönöm, semmiség. - mondtam és én is neki álltam enni a finomságot.

- Ez isteni! - kiáltott fel teli szájjal Örs.

- Fiam, ne beszélj teli szájjal! - szólt rá apja.

- Bocsi, de tényleg nagyon finom lett. - mondta miután lenyelte a falatot.

- Köszi. - köszöntem meg ismételten.

Befejeztünk az étkezést leültünk a nappaliban. Én a fotelban foglaltam helyet, fiúk meg a kanapén. 

- Tehááááát. - húzta el Jake. - Elmesélitek pontosan hogyan találkoztatok? - kérte. Egymásra néztünk és Örsi bólintott egyet, hogy nyugodtan mondjam én.

- Jó. Elivel a parkban ültünk, amikor a fiad a szemünk előtt esett el. Elláttam a sebét és tovább is engedtem.

- Akkor lettetek ilyen jóban? - kérdezte.

- Nem. Utána megint találkoztunk ugyan ott. Akkor megvigasztalt és tanácsot is adott nekem. - folytattam.

- Ilyen ügyes, nagy fiam van? - nézett büszkén fiára.

- Bizony. - helyeseltem. Ekkor megcsörrent a telefonom és kivéve zsebemből fel is vettem.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. - sikított bele Eli barátnőm a telefonba. Én eltartottam magamtól, mert elég fülsüketítő volt. Letakarva a telefont így szóltam Jakehez és Örshöz: 

- Bocs, Eli az. - mondtam és felállva a lépcső felé vonultam.

- Neked is, szia Eli. - köszöntem. - Köszönöm, jól vagyok, csak a fülem fáj.

- Bocsiii. - húzta el. - De olyan boldog vagyok.

- Na, mesélj! - heveredtem le az ágyamra.

- Mark megcsókolt. - mondta boldogan.

- Ez remek hír Liz! - kiáltottam fel izgatottan.

- Tudom! Holnap megyünk randizni. - mondta.

- Hova mentek? Tudod, már mit veszel fel? Mikor mentek? - bombáztam kérdéseimmel, amin jót nevetett.

- Nem tudom, nem és ebédelni visz. - sorolta a válaszokat még mindig kuncogva.

- Akkor holnap reggel megyek és kiválasztjuk! - mondtam ellent mondást nem tűrő hangon.

- Oké, oké. - egyezett bele, bár szerintem erre is akart megkérni.

- Mesélj, hogy történt! - utasítottam izgatottan. Ő hallgatva rám mesélni kezdett.

- Képzeljétek! Mark és Eli holnap randizni mennek. - ültem vissza előző helyemre a fotelba.

- Klasz, Mark bácsinak legalább lesz egy normális barátnője. - lelkesedett Örs.

- Örs! - szólt rá Jake.

- Mi az? - kérdezte értetlen fejet vágva. Jake csak a fejét rázta és hozzám fordult.

- Mark végre lépett? - kérdezte.

- Igen és nagyon aranyos volt. - mondtam mosolyogva.

- Ezek szerint ezért sikított Eli a füledbe - mosolygott Jake.

- Ez nem vicces. - vágtam hozzá az egyik párnát, ami a kezem ügyébe került, de ő ügyesen kivédte támadásom. - Azóta is fáj. - panaszkodtam durcásan. - Amúgy, igen. - válaszoltam eredeti kérdésére. - Reggel át is megyek segíteni Elinek kiválasztani mit vegyen fel. - mondtam.

- Mikor mennek? - kérdezte Jake.

- Ebédelni viszi Mark. - tájékoztattam. Örs nagyot ásított.

- Örsikém, menj, feküdj le! - utasította apja. Örsi fel is állt és apjának puszit adott.

- Jó éjszakát! - mondta.

- Jó éjt! - mondta Jake.

- Neked is!

Miután Örs elment aludni, így szóltam Jakehez.

- Édes gyerek.

- Tudom. - mondta. - Sajnálom, hogy nem szóltam, de valahogy nem jött szóba és nem tudtam, hogy hozzam szóba. - mondta és a szemembe nézett szomorúan. Felálltam és mellé ültem.

- Semmi baj, csak meglepett. - mondtam őszintén. - Tehát már volt feleséged? -terelem a témát.

- Igen, de nem működött. - mondta szomorkásan.

- Sajnálom. - mondtam őszintén.

- De Örs miatt jóban maradtunk. Neki már van új férje és boldog. - mondta.

- Mennyi ideig voltatok házasok? - kérdeztem.

- Öt évig. - felelte. - De miért vagy ilyen kíváncsi? - kérdezte hirtelen.

- Nem tudom, csak úgy érdekel. - mondtam.

- Értem. - ezek után nem akartam többet kérdezni erről. Sokáig csendben ültünk magunk elé bámulva.

- Szerinted hova viszi Mark Elit? - kérdeztem megtörve a csendet.

- Nem tudom, de biztos valami szép helyre. - nézett rám hálásan Jake. - Marknak nagyon tetszik Eli, úgyhogy biztos nagyon kiteszi majd magát.

- Remélem is. Elit sokan bántották meg és, ha az öcséd is ezt tesz,i nem tudom, mit csinálok vele. - mondtam komoly arcot vágva. Jake rémülten nézett rám, én erre csak nevetni tudtam. - Nyugi csak vicceltem. - nyugtattam meg gyorsan. Ásítottam egy nagyot és feltápászkodtam. - Azt hiszem én is elmegyek aludni. Holnap korán kelek Eli miatt. Jó éjszakát! - köszöntem el.

- Neked is! Én még tévézek egy kicsit. - köszönt el ő is.

Még akartam írni, de nem volt már időm. Sajnálom, hogy csak ennyi lett. Jó éjszakát nektek is! 

Utóirat: Pipázzatok, komizzatok!

Elmarad

Ezen a héten nem lesz új rész. Ennek sok oka van és nem is lenne valami vidám rész, mert nincs jó hangulatom. Sajnálom. Remélem várjátok már a következő részt, amivel igyekezni fogok.
Azt majdnem elfelejtettem közölni veletek, hogy létre hoztam egy facebook csoportot a blognak. Szeretettel várok mindenkit. Csatlakozzatok!
CSOPORT