20.rész

Egy nappal előbb sikerült hoznom a kövi részt, remélem nem baj. Jó olvasást!

Eliza szemszöge:

Reggel hihetetlen boldogsággal keltem. Rögtön kipattantam az jó meleg ágyamból. Felvettem a köntösöm és lementem reggelit készíteni magamnak. Pirítós mellet döntöttem. El is készítettem (persze mikor kész lett meg is ijedtem, ahogy szoktam), épp a mosogatóba raktam a tányérom mikor csengettek. Mentem is ajtót nyitni. Ailen állt az ajtóban, ahogy gondoltam. 

- Szia, gyere be. - invitáltam beljebb.

- Szia! - köszönt és jó szorosan átölelt. Viszonoztam ölelését. - Na, irány fölfele. Ki kell választanunk a ruhádat. - mondta és a lépcső felé húzott. Én csak nevettem lelkességé.

- Ailen. - szóltam neki.

- Igen? - kérdezte felfele menet a lépcsőn, rám se nézve.

- Még le se zuhanyoztam. - jegyeztem meg. Ekkor megállt, megfordult, rám nézett, végig mért és bólintott.

- Tényleg nem. - állapította meg okosan. - Akkor menj és fürödj meg! Én addig el leszek a szobádban ruhákat keresgélve.

- Értettem, főnök asszony. - mondtam és nevetve elmentem a fürdőbe, ahogy ígértem.

Mikor végeztem köntösben kimentem keresgélő barátnőmhöz.

- Találtál valamit? - kérdeztem az ágyra ülve.

-Nehéz. - mondta még mindig kutatva. - Nem tudom hová akar vinni. - kezdtem elkeseredni, ha Ailen nem talál valamit, akkor senki. - De mivel, ilyen ügyes barátnőd van talált három összeállítást is. - nézett rám. - Kettő olyan, ami elegáns is, de máshová is hordható. Egy meg elegáns helyre hordható csak. Válassz! Ott vannak a hátad mögött. - mondta és megint a szekrényemhez fordult. Megnéztem őket és tényleg olyanok, ahogy Ail elmondta.

- Ailen ezek csodálatosak, de egy baj van velük. - mondtam szomorúan.

- Mi? - kapta rám félve a fejét.

- Nem tudok közülük választani. - rogytam le az ágyra.

- Ja, csak ennyi. Már megijedtem. - nyugodott meg. Tovább keresgélt. - Hívd fel Markot, hogy öltözz! - mondta.

- Ez jó ötlet. - mondtam és kivonulva a szobából tárcsáztam is Markot.

- Igen? - szólt bele.

- Szia, Mark! Eliza vagyok. - köszöntem vidáman.

- Szia, Eli. - vidult fel az ő hangja is.

- Azért hívtalak, hogy mondd meg hova megyünk. - vágtam a közepébe.

- Nem fogom megmondani. - válaszolta. Hát, jó megpróbáltam.

- Jó, de azt megmondod, hogy mit vegyek fel? Úgy értem, hogy elegánsan öltözzek vagy nem muszáj. - kérdeztem meg.

- Elegánsan. - mondta. - De többet nem mondok. - mondta.

- Jó, jó. Nem is erőlködök tovább. Megyek készülődni. Majd várlak, szia. - búcsúztam is el tőle.

- Szia, majd megyek. - köszönt el ő is. Bontottuk is a vonalat és siettem is vissza a hálóba.

- Mark azt mondta, hogy elegánsan öltözzek és nem volt hajlandó elmondani, hogy hová megyünk. - viharzottam be a szobába.

- Remek. Akkor találtam számodra egy még jobb összeállítást. - mondta és felemelte. 

A ruha csodálatos volt. Nem is emlékszek, hogy mikor vettem. 

- Ailen ez... ez... - nem találtam a szavakat. - ... tökéletes.

         

- Tudom - tudom. Öltözz! Még csomó dolgunk van. - parancsolt rám.

- Rendben! - mondtam és még mindig a ruhát bámulva elmentem átöltözni.

Miután végeztem kimentem Ailenhez.

- Oh, Eli, gyönyörű vagy! - mondta kikerekedett szemekkel nézve. Körbe fordultam előtte. - Csodálatos!

- Köszönöm.

- Na, gyere, ülj ide. Megcsinálom a sminked és hajadat. Az interneten találtam egy gyönyörű frizurát, azt csinálom meg neked. - mondta miközben leültetett egy székre.

- Te tudtad, hogy Jakenek van gyereke? - kérdezte Ailen miközben a hajamat fonta.

- Gyereke? Nem. Nem tudtam. Lány? Fiú? - kérdeztem csodálkozva.

- Fiú és ezen meg fogsz lepődni, de ismered is.

- Én?

- Igen, te. Emlékszel a parkból arra a fiúra? Örsre? - kérdezte.

- Persze. Mi van vele? - kérdeztem vissza.

- Ő Jake gyereke.

- Komolyan? - kérdeztem csodálkozva.

- Aha. Tegnap megjelent Jakenél. Gondolhatod jól meglepődtünk mindketten. - mondta.

- Azta. - csak ennyit tudtam kinyögni.

- Igen. Tudod mit mondott mikor meséltem nekik, hogy randitok lesz Markkal? - kérdezte.

- Mit?

- "Klasz, Mark bácsinak legalább lesz egy normális barátnője." - idézte. Én csak vigyorogtam rajta.

- Nézd meg magad a tükörben! - mondta izgatottan.

- Oké! - mondta és elindultam a fürdő felé. Ailen követett. - Ailen ez gyönyörű lett. Köszönöm. - néztem rá az utolsó mondatnál.

- Igazán nincs mit. Szívesen tettem. - mondta és abban a percben csöngettek is.

- Ez biztos Mark lesz. Úr isten, félek.

- Nyugi, Mark odáig van érted. Te neked is tetszik Mark. Mark rendes fiú. Nem lesz semmi baj. - nyugtatott.

- Ha te mondod.

- Na, menj ajtót nyitni. - mondta kedvesen. Én el is indultam. 

Az ajtó előtt megálltam és nagy levegőt vettem. Kinyitottam az ajtót és nem az a személy állt ott, akit vártunk. Sőt olyan személy, akit nagyon nem vártam. Rögtön betört az ajtón és a nappali felé indult. Az ajtót becsukva, fejemet rázva megindultam én is felé.

- Mit akarsz itt Susan? - kérdeztem csöppet sem kedvesen.

- Készültél valahová? - kérdezte végig mutatva öltözékemen.

- Igen. Képzeld. Készültem. Nem érek rád. El is mehetsz. - mondtam és a bejárat felé mutattam.

- Nem is érdekel mért jöttem? - kérdezi. Bár érdekel, de erre most nem érek rá.

- Eli akkor én megyek is jó szórakozást nek..... - mondta még a lépcsőről Ail, de mikor leér és meglátta Suzt elhallgatott és mérgesen nézett húgomra. - Te még is, hogy mered idetolni a képed? - kérdezte kiabálva Suzitól.

- Itt lakik Eliza. - nézett rám.

- Ez igaz, de te nem. - vágtam hozzá. Megint csöngettek. Most már biztos Mark az. Ott hagyva őket elindultak ajtót nyitni.

- Szia. - mondta és rám nézve nem tudott megszólalni. Egy ideig állt és nézett. Megelégeltem és behúztam az ajtón. Megcsókoltam. 

- Szia. - köszöntem én is. - Sajnos a húgom valami miatt idejött és nem akar elmenni. - mondom szomorúan.

- Miért jött ide? - kérdezi összeráncolt homokkal.

- Nem tudom. - rázom meg a fejem. Ő is megrázza fejét és ujjainkat összekulcsolva a nagyszoba felé húz.

Mikor belépünk Ailen és Susan még mindig ellenségesen bámulják egymást.

- Milyen rég láttalak Susan. Ezt a kellemetlen meglepetést. - mondja Mark én meg halkan kuncogok mellette. Susan először Markra néz mérgesen majd rám. Mark ezzel mit sem törődve folytatja. - Mi lenne, ha most elmennél és békén hagynád a nővéred? - kérdezi. 

Suz idegesen kapkodta köztünk a fejét, majd fogta magát és engem majdnem fellökve távozott.

- Ez fura volt. - mondtam.

- Az egyszer biztos. - mondta Ailen. - Na, én tényleg megyek. Jó szórakozást. - köszönt el és távozott is.

- Van még kedved elmenni? - kérdezte és aggódó szemeit rám meresztette.

- Persze. - vágtam rá.

- Biztos? El is halaszthatjuk. Holnap is elmehetünk. Nem fonto.. - csak mondta és mondta egy idő után megelégeltem és csókommal hallgattattam el.

- Mehetünk. Semmi bajom. - mondtam.

- Rendben. - mondta. -  Egyébként gyönyörű vagy. -tette hozzá. Majd mindketten elindultunk kifele.

Tudom nem egészen az lett benne, amit vártatok, de majd a következő részben a randi is benne lesz. Kérlek benneteket, hogy legalább pipáljatok. Köszii.