zene
- Képzeld el... -kezdtem volna mesélni valamit Ailennek, de közbe vágott.
- Várj! Képzelem. - mondta, majd miután csúnyán néztem rá.. - Bocsi. Mondd csak.
- Tehát. Most beszéltem Markkal és érdekes dolog történt vele. - erre ő csak érdeklődve nézett, így folytattam. - Járt nála Susan.
- Még is minek? - kérdezte felháborodva.
- Mark se nagyon értette, de elvileg azért, hogy kaját főzzön. - ingattam a fejem nem tetszésem jeléül.
- Ezt nem értem. Nem tudom mi lett abból az aranyos, kedves lányból, akit Eli-vel együtt ismertem meg. Nem értem, hogy tudott ennyire megváltozni. Mióta a szüleik meghaltak teljesen kifordult magából. Összeveszett Elivel, amit az előtt soha nem csináltak. Aztán eltűnt és nem is jelentkezett. Most meg hát látod, hogy viselkedik. - mondta szomorúan Ailen.
- Nem viselkedik valami jól. Nem értem minek ment oda Marhoz. - feleltem.
- Na, én most haza sétálok. Majd holnap jövök dolgozni. - mondta Ailen. Valami furcsa érzésem, volt, de hagytam, hogy menjen.
Ailen szemszöge:
Haza fele sétáltam a munkából mikor észrevettem, hogy valaki követ. Ezért megszaporáztam a lépteim, de az illető elkezdett futni, így én is. nem vagyok valami nagy sportoló ezért könnyen utolért.
- Hova, hova ilyen sietősen? - kérdezte egy ismerős hang, de nem tudtam beazonosítani, mert kapucnit viselt. Megfogta a könyököm és egy kihalt utcába vezetett.
- Még is mit akar tőlem? - kérdeztem reszkető hangon.
- Téged, kedvesem. Ugye te sem gondoltad komolyan, hogy ennyivel befejeztük? - kérdezte miközben lehúzta a kapucnit a fejéről. Szemem elé tárult az arca. Luke volt az.
- Luke? - kérdeztem meglepetten. - Megmondtam, hogy a kapcsolatunknak vége van. Mit akarsz még tőlem? - kérdeztem.
- Téged, hogy az enyém legyél örökre. - mondta majd közelebb húzott magához.
- Pontosan tudod, hogy ez nem fog megtörténni. - mondtam majd el akartam távolodni, de nem engedett.
- Szerintem meg igen. - mondta és közben megszorította a kezem, ami nagyon fájt.
- Engedj el! - szólítottam fel.
- Kérek egy csókot. - kérte.
- Nem. - feleltem, de erre csak jobban megszorított. - Rendben, de csak egyet. - egyeztem bele, mert már nem éreztem a kezem. Ő vadul megcsókolt, de én nem nagyon reagáltam rá. Elkezdte felhúzni a kabátom hátulját, de ezt már nem engedtem neki. - Luke, egy csókról volt szó. - mondtam neki. - Megkaptad. Engedj most már. - elengedett végre.
- Haza kísérlek. - jelentette ki.
- Nem azt már nem. - örültem annak, hogy nem tudja hol lakom.
- Dehogy nem. - mondta majd megint megfogott és elindultunk kifele az utcából.
- Nem kell kísérgetned. Haza találok. - mondtam. Ő csak szó nélkül ment tovább és húzott magával engem is. Én nem mutattam az utat, mégis valahogy a házamhoz jutottunk. Ezt nem nagyon értettem. - Luke. Honnan tudod, hogy hol lakom? - tettem szóvá.
- Az maradjon az én titkom. - felelte sejtelmesen.
- Jó hát akkor a soha viszont nem látásra. - intettem egyet és indultam volna el befele, de nem engedett el.
- Fogsz még viszont látni. Ne aggódj. - mondta majd elengedett és el is indult az ellenkező irányba szerencsére. Én nem tudtam most mit csináljak. Kinek mondjam el. Elinek szoktam az ilyesmiket, de neki most van elég baja. Így autóba ültem és Jake házához hajtottam.
Otthon volt, mert égett a villany. A kocsiba ülve, sírva azon gondolkodtam, hogy bemenjek- e vagy ne. Ő a főnököm. Semmi köze ahhoz, hogy mi történt velem. Gondolataimból a ház ajtajának nyitódása zavart meg. Jake jött ki az ajtón. Oda jött a kocsihoz és kinyitotta annak ajtaját.- Nem jössz be? - kérdezte. Én csak bólintottam és kiszálltam, bezártam az autót. Bementünk és leültettet a kanapéra. - Kérsz egy teát?
- Igen, köszönöm. - néztem rá hálásan. Egy idő után visszatért egy tálcával a kezében és odanyújtott egy csészét. - Köszönöm. - sokáig csöndben ültünk. Én hálás voltam, hogy nem kérdezősködik. Egy idő után összeszedve magam mesélni kezdtem. Mindent elmondtam neki. Ő egyszer se vágott közbe. Csendben végig hallgatta mondadóm.
- Jól vagy? - kérdezte végül csendesen. Én megrázva fejem sírni kezdtem. Ő közelebb csúszott és átölelt, ami nagyon jól esett.
- Mért csinálja ezt? Mért csinálja ezt velem? Mit vétettem ellene? - kérdeztem meg ezeket, bár tudtam, hogy ő sem tudja rá a választ.
Jake szemszöge:
Jó érzés volt a karjaim közt tartani, de az már annyira nem tetszett, hogy sírt, a miatt az idióta volt férje miatt, aki tulajdonképpen megfenyegette. Nagyon féltettem, hogy bántani fogja. Ailen elmesélte, hogy megtámadta az utcán mikor ment haza a munkából. Máskor hallgatnom kéne magamra. Éreztem, hogy valami rossz fog történni, de azt hittem csak képzelődöm, de sajnos nem így történt. Egyszer csak elhallgatott a sírás. Elaludt a karjaim közt. Még így is gyönyörű. Felvittem a vendégszobába. Lefektettem az ágyra, levettem a cipőjét és betakargattam, majd át mentem a saját szobába pihenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése