Mark szemszöge:
zene
Gyönyörű. Csak annyit tudok mondani. Hogy ki? Hát Eli. Nagyon jól összebarátkoztunk a pakolásnál. Sajnálom Ailt, hogy ilyen mocsok egy férje volt. Nem akart beengedni a házba. Jakenek kellet lefognia, hogy ne esek neki, de Ailen lerendezte két perc alatt. Nem semmi csaj ő se. Most épp visszük át a cuccokat az új házba. Nagyon szép nagy háza van. Most érkeztünk meg.
- Ail, hova vigyem ezeket a dobozokat? - kérdezte bátyám.
- Gyertek utánam! A ti kocsitokból az emeletre mennek a dobozok. - mondta miközben elindult kinyitni a házat.
- Ailen ez valami csodálatosan néz ki. - mondta barátnője.
- Köszönöm én is rögtön beleszerettem. Belül is szépen rendbe van téve. Berendezett, de pár dolgot így is kell majd vennem. Eli meg csak nézelődött nyitott szájjal.
- Hé Eli! Csukd be a szád még belerepülnek a galambok! -mondtam mosolyogva.
- Hahaha, nagyon vicces vagy Mark, de ez annyira gyönyörű. - mondta és immár becsukta a száját, bár látszott, hogy nehezére esik. Oda jött mellém és elvett egy dobozt, amivel elindult befele, de útközben megállt és visszafordult.
- Mi az, te nem jössz? - kérdezte és akkor jöttem rá, hogy nem kéne bámulnom, hanem nekem is egy doboz kíséretében elindulnom.
- Dehogy nem. - mondtam miközben megtettem az előbbieket.
Nagyon hálás voltam Jakenek, hogy felajánlotta a segítségünket Ailennek, mert így megismerhettem Elizát. Megelőztem Elit és mentem be, de utánam szólt.
- Mark, várj meg! - kérte, amit meg is tettem neki. Így előre engedve őt az ajtónál mentünk be a csoda házba. Eliza itt is csodálattal nézet körül és ezt tátott szájal tette. Megint. Én csak nevetéssel jutalmaztam ezt a tettét.
- Mi az? - kérdezte értetlenkedve.
- Áh, semmi csak megint kinyitottad a szád. - mondtam még mindig mosolyogva.
- Hát, ilyen vagyok, ezt kell szeretni. - felelte és sértődötten tovább ment mire én szóltam most utána.
- Eli, várj már. Tudod, hogy nem úgy értettem. Csak tudod nagyon aranyos voltál, ahogy nyitott szájjal néztél körül. - mondtam mentve magam. Elmosolyodott, úgyhogy sikerrel jártam. - Na, szent a béke? - kérdeztem.
- Nem is haragudtam rád, így igen. - miután ezeket kimondta el is indult a lépcsőn. Én erre hitetlenkedve megráztam a fejem és utána indultam.
- Ailen, mit hozzunk a vacsorához? - kérdezte Jake.
- Nem kell semmi már bevásároltam. - felelte erre a lány.
- Na, de most komolyan. Nem állíthatunk ide üres kézzel. - felelte erre tesóm. Gondoltam én is beszállok a vitába.
- Ailen mondj valamit, amire szükséged van! Vagy veszünk valami olyat amit soha az életben nem fogsz használni.
- Oké, oké akkor még gondolkozok. Az úgy rendben? - kérdezte megadva magát. Mi csak bólintottunk egyet.
Kicsivel később:
- Na, jó fiúk, kitaláltam mit szeretnék. - mi csak kérdőn néztünk rá így folytatta. - Te hát mivel nincs semmire se szükségem így kénytelen voltam kitalálni valami, ami nem más mit egy dísz tál a nappaliba.
- Oké akkor mi megyünk is, mert úgy is befejeztük a pakolást. Mikorra jöjjünk? - kérdezte testvérem.
- Nyolcra. Ha az úgy jó nektek.
-Nekünk jó.
- Jól van Ail én is hagylak főzni. Segíteni úgy se szoktál hagyni így én is haza megyek átöltözni meg rendbe szedni magam. Szia. - mondta Eliza.
- Szia.- köszöntünk el egyszerre Jakeel.
ez Mark háza |
Ez meg Jake háza |
- Igen nagy nehezen. Ne tud meg mennyit szenvedtem vele. - mondta bosszúsan mire én elmosolyodtam. - Máskor te csinálod. Én többet nem vállalom.
- Ne ijesztgess! - mondtam félelmet tetetve. Mikor odaértünk mindketten az ajtóhoz mentünk. Jake csengetett és vártuk, hogy Ailen ajtót nyisson, de nem ő nyitott ajtót, hanem Eli aki, mint mindig most is gyönyörűen festett.
- Szia, Eli! Hát te meg? - kérdeztem meglepődve, mert még mi is előbb érkeztünk a megbeszéltnél.
- Sziasztok! Tudod Mark? Nekem is volt meghívásom, nem csak nektek. -felelte és kijjebb tárta az ajtót, hogy bemehessünk.
- Nem azon lepődtem meg. Hanem azon hogy ilyen korán már itt vagy. - védtem meg magam.
- Rendben. Meg van bocsátva. - felelte mosolyogva és beljebb ment.
- Hol van a ház úrnője? - kérdezte Jake.
- Még főz, ne zavarjátok, mert nagyon bosszús tud lenni. - mondta miközben a nappaliba értünk. - Tegyétek nyugodtan oda az ajándékot, én is oda raktam. - egy kis asztalra mutatott, így Jake oda rakta le a tálat. Még beszélgettünk és nem sokkal utána megérkezett Ailen is csupa szutykosan. Biztos a főzéstől lett ilyen.
- Sziasztok! Mindjárt jövök, csak átöltözök. Eli ránéznél néha a húsra? - kérdezte Elitől.
- Persze! Menj csak nyugodtan. - felelte ezután Ail meg felment az emeletre összeszedni magát.
Beszélgettünk, néha Eli elment megnézni a húst majd visszajött folytatni. Meg is jött nem sokára Ailen. Ő is nagyon szép volt, de Elizánál nem szebb.
- Na, én úgy gondolom, hogy megnézem a húst, de szerintem már jó lesz. Utána ehetünk is. Megterítettem. Gyertek! - mondta Ail és elindulta konyha fele. Az asztal valami csoda szépen volt megterítve. Nem is tudom, hogy volt képes így megteríteni. Hihetetlen.
- Ailen ez valami csodaszép! - kiáltott el csodálattal a hangjában Jake. - Ezt te csináltad?
- Igen. Hát ki más? Örülök, hogy tetszik. - mondta mosolyogva Ailen.
Ailen kiszedte a húst a sütőből és feltálalta.
A vacsora után:
- Ail ez valami csodálatos volt. - mondta Eli és mi egyet értően bólogattunk. Ezek után át mentünk a napaliba átadni az ajándékokat és még egy kicsit beszélgetni. Ailnek nagyon tetszett a tál és már is elhelyezte a kandalló fölött. Eli egy ruha szettet vett neki az is nagyon tetszett neki. Ezek után még egy kicsit beszélgettünk, majd haza mentünk mindnyájan.
Sajnálattal vettem észre, hogy egyre kevesebben olvassák a részeket, míg a 7. részt nyolcan addig a 8. részt csak hatan olvasták. Az is elkeserít, hogy nem írtok véleményt se. Remélem, ehhez a részhez érkezik legalább 1 komment. Jó éjszakát mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése