26. rész

Nem tudom megérdemlitek-e ezt a részt. Olvastátok kb. tízen a részt, de nem vagytok hajlandóak pipálni. Nem tudom ti mit gondolnátok ilyenkor, de én úgy érzem, hogy nem csinálok valamit jól és ezért nem pipáltok.  Ha össze gyűlt volna a 3 tetszik akkor hoztam volna ezt a részt hamarabb is, de csak 2 tetsziket kaptam. Annak viszont örülök, hogy nagy nehezen, de megszavaztátok, hogy legyen új blogom. Ha készen lesz akkor majd ide is kirakom és megtudjátok nézni. Nem tudom mikor lesz a következő rész, de ha össze gyűlik a 4 darab tetszik erre a részre akkor megpróbálom minél hamarabb hozni. Jó olvasást a részhez!

Ailen szemszöge:

Mark elmesélte mik történtek a randijuk közben. Nagyon sajnálom szegényt, hogy így nem sikerült valami jól az ebéd, de megértem Elit, hogy ki volt borulva. Várható volt,  de reménykedtem benne, hogy nem következik be. Most már csak azt remélem, hogy Susan nem bántja meg még egyszer, mert azt nagyon megfogja bánni, én mondom nektek.

Nem tudom mire vélni Jake viselkedését. Minden ok nélkül megölel. Az én viselkedésem sem érte. Mért kellet hangosan kimondanom, hogy milyen aranyosan viselkedik. Eltudtam volna süllyedni a föld alá. Most meg nem tudom, hogy viselkedjek vele. Visszaköltözni még nem akarok, mert félek Luke megint rám szállna.

Igen félek Luketól. Nagyon megváltozott és ezt észre se vettem mostanáig. Szörnyű ember vagyok. Nem veszem észre, hogy milyen ember mellett élem minden napjaim. Elködösített a szerelem, de most már nem szeretem, így észere veszem hibáit. Nem tudom eldönteni, hogy mindig ilyen volt vagy csak most lett ilyen. Velem mindig figyelmes volt a többi meg nem nagyon érdekelt.

Nem tudom mit tegyek. Sem Luke, sem Jake ügyében.

Előbb engedtem ki Markot és most a kanapén ülök. Jake még nem tért vissza fia kíséréséből. Nem is nagyon bánom, mert, mint már említettem nem tudom, hogy viselkedjek vele.

Épp a gondolataim mélyén jártam mikor visszajött a szobába. Rám emelte tekintetét és kíváncsian fürkészett.

- Mark? - kérdezte.

- Elment. - válaszoltam.

- Értem. Mondott még valamit?  - kérdezi kíváncsian.

- Megkérdeztem, hogy milyen volt a randijuk, mert azt végül is nem mondta el. - mondtam.

- És mit válaszolt? - kérdezett rá kíváncsian.

- Nagyon jól érezték magukat, sokat beszélgettek. Jól szórakoztak. - ismételem el Mark szavait. - Csak ennyit mondott.

- Ennek nagyon örülök. - mondja mosolyogva.

- Én is, de azt hiszem elteszem magam holnapra. - mondom, mert nem szeretnék még egy olyan kínos beszélgetést, mint az előbbiek. Feltápászkodok és intek Jakenek. - Jó éjt, Jake.

- Neked is. - lehet csak én képzelem bele, de szerintem csalódott képet vágott, de nem törődve ezzel elindultam felfele a lépcsőn.

Másnap reggel kipihenten keltem ki az ágyamból és indultam a fürdő felé, lezuhanyozni meg a többi reggeli teendőmet elvégezni. Kiválasztottam a mai ruhámat ami egy egyszerű felső volt rá egy csíkos pulóver és farmer nadrágot vettem fel mellé. Hozzá egy baglyos nyakláncot és egy szép kis fülbevalót választottam. Egy fekete táskába bedobáltam a cuccaim. Felvettem egy magassarkú alacsony szárú csizmát és késznek nyilvánítottam magam. Hajammal nem vesződtem sokat kiengedve hagytam a vállamra omlani.

(Ezt a ruha szettet én terveztem)

Leérve a lépcsőn senkit sem találtam a nappaliban, de a konyha felől hangokat hallottam, így arra vettem az irányt. Jól gondoltam Jake és Örs is ott volt. Nem vettek észre mikor beléptem.

- Jó reggelt! - köszöntöttem őket.

- Jó reggelt neked is! - köszönt vissza mind kettő.

- Mi a reggeli? - mutattam a szatyrokra az asztalon.

- Reggel nem tudtam aludni, így elmentem és hoztam friss pékárút. - mondta Jake és elő vette őket.

- Uuu, azok finomak. - tettem le a táskámat a székre és vettem ki egy kakaós csigát a kezéből.

- Hé, azt meg akartam enni. - kapott utána, de én gyorsabb voltam nála.

- Késő bánat! Már az enyém. - nevettem és haraptam bele. Isteni íze volt. - Hm, milyen finom. - dörgöltem Jake orra alá. Ő csak bosszúsan nézett rám. Közben fia a háttérben folyton röhögött, így rá is csúnyán nézett.

- Jól van, fiam ezt megjegyeztem! - rázta a fejét. - Kineveted apádat. Jól van, jól van. - rázta a fejét továbbra is. Elkezdett tovább kutatni a zacskókban. - Akkor gondolom nem kérsz pizzás csigát sem. - vette elő. Örsi abba hagyta a röhögést és felcsillantak szemei.

- De! - mondta és elindult apja felé, de Jake magasra tartotta, így csimpaszkodnia kellett, de még így sem érte el. Most rajtam volt a sor, hogy kinevessem őket. Egy egyszerű mozdulattal kivettem Jake kezéből az ételt és még odavetettem neki:

- Ne éheztesd a fiad. - Örs egyetértően bólogatott és elkezdte zabálni a reggeliét. - Van ötleted hová visz Mark? - néztem Örsire, akinek még mindig teli volt a szája.

- Nincs. - csóválta meg fejé miután lenyelte a falatot. - De már nagyon izgatott vagyok. - mondja.

- Azt elhiszem. - mondom és közben én is majszolom a kakaós csigámat. Ránézek az órára és kikerekedik a szemem. - Viszont siess, mert elfogsz késni, ha nem sietünk. - Ő is ránéz és sietni kezd.

- Mehetünk, csak még lehozom a táskám. - áll fel és el is rohan. - Itt is vagyok. - jelenik meg körülbelül egy perc múlva, de lehet, hogy annyi sem volt.

- Ez gyors volt. - nézek rá elismerően.

- Siettem. - rántja meg a vállát.

- Akkor induljunk. - áll fel Jake és én is követem példáját. Táskámat megfogva indulok kifele.

Örsit leraktuk a sulinál és most az iroda felé hajtunk.

- Nagyon tetszett Örs szobája. - nézek rá.

- Igen ő is imádja. - mondja Jake.

- Főleg az a tabló tetszett, amin olyan sok kép van a családotokról. - mosolygok.

- Azt én is nagyon szeretem. - mondja, de nincs nagyon beszédes kedvében, így hagyom inkább. 

Az út további része szótlanul telik. Mind ketten a gondolatainkba merültünk. Én azon gondolkodtam, hogy mi baja lehet Jakenek, hogy ilyen szótlan lett. Nem jutottam semmire, így úgy gondoltam megkérdezem.

- Valami baj van?

- Mért lenne? - erőltet egy mosoly féleséget az arcára.

- Szótlan vagy.

- Nincs semmi bajom csak nem aludtam jól. - mondja, de látom, hogy ez nem az igazság.

- Értem. - hagyom rá.

Nem tudom mi baja lehet, de nem akarom erőltetni, mert látom, hogy nem akar róla beszélni.

- Megérkeztünk. - mondja és mind ketten kikapcsoltuk a biztossági övet majd kiszálltunk.