30. rész

Eli szemszöge

Markkal meg volt beszélve, hogy délután nem tudunk találkozni. Miután végeztem a munkahelyemen felhívtam Susant, hogy tudnánk- e találkozni, mert beszélnünk kéne. Megbeszéltük, hogy elmegyünk sétálni egy közeli parkba, mert szép idő lett, így délutánra. Elindultam gyalogolva. Útközben vettem egy-egy limonádét mind kettőnknek, mert tudom, hogy az Susan kedvence.

Susannál hamarabb értem oda, így elkezdtem sétálgatni a limonádémat szürcsölgetve. A parknak volt játszótér része is. Sok gyerek játszott, hintázott vagy más egyéb dolgot csinált. Őket néztem egy ideig mikor hátulról valaki befogta a szemem. Én úgy megijedtem, hogy majd nem eldobtam a két limonádét.

- Na, ki vagyok? - kérdezte egy számomra nagyon is ismerős hang.

- Susan. - mondtam megnyugodva. Ekkor leengedte a kezét én meg felé fordultam. - A frászt hoztad rám. - adtam tudtára.

- Az ott limonádé? - mutatott csillogó szemekkel az említett tárgyra.

- Igen az. - válaszolom és átnyújtom neki sajátját.

- Uu, kösziiiii! Imádlak! - ugrik a nyakamba és ölel meg, szorosan.

- Jól van, én is szeretlek, de, ha, így folytatod, megfojtasz. - mondom neki mire ő mosolyogva elenged. - Megyünk akkor sétálni?

- Aha, mehetünk. - mondja és el is indulunk. - Miről akartál beszélni? - kérdezi két korty között.

- Emlékszel arra a pincérnőre, aki nagyon ismerős volt nekünk? - nézek rá kérdőn.

- Persze, emlékszem. - válaszolja.

- Tegnap éjszaka eszembe jutott, hogy ki ő.

- Mért? Ismerünk mi Nellát? - vág a szavamba.

- Nellát nem, viszont Annabellát igen. - nézek rá kíváncsian, hogy mit reagál a név hallatán. Egy ideig értetlenül néz, valószínűleg nem ugrik be neki előszörre, de szép lassan nézése átmegy döbbenté, majd haragossá.

- Azaz Annabella? - kérdezi fogát csikorgatva.

- Az. - bólintok.

- De akkor mért Nella volt a kitűnőjén? - nyugodott le egy kicsit.

- Ezt én sem értem. - rázom a fejem értetlenül.

- Majd kiderítjük. - legyint. 

- Benne vagyok. - vigyorgok. - Majd elmehetnénk a kávézóba valamelyik nap. - ajánlom fel.

- Rendben, ez jó ötlet. - tűnődik el. - Majd figyeljük, hogy felismer-e minket.

- Igen. Aztán meg megvárhatnánk zárás után, hogy beszéljünk vele. - fűzöm tovább ötletelgetésünket.

- Igen, ez jó terv lesz. - bólint rá és ki dobja üresen maradt poharát egy kukába, én már rég kidobtam.

- Jó ez meg van, de meséld, most van valakid? - jut eszembe, hogy mostani életéről nem nagyon tudok semmit sem, így érdeklődök utána.

- Ez most, hogy jutott eszedbe? - nevet fel.

- Hát, nem tudom, csak úgy. Nem tudok az életedről majdnem semmit. - válaszolom szomorúan.

- Akkor ezen most változtatunk. - karol belém mosolyogva. - Azaz igazság, hogy még én sem tudom. - vallja be elhúzott szájjal, de szemei csillognak.

- Mesélj, csak! - utasítom. - Mindenre kíváncsi vagyok.

- Rendben van. - egyezett bele vigyorogva. - Tehát, van valaki, akivel alakulóban van valami. - mondja és szünetet tartott, de én nagyon kíváncsi vagyok, így megsürgetem.

- Tovább! - utasítom.

- Oké- oké! - emelte fel kezeit védekezően. - Viszont van egy kis akadálya a kapcsolatunknak. - görbült lefele a szája.

- Micsoda? - kérdezek rá.

- Van egy menyasszonya. - böki ki.

- MENYASSZONYA? - döbbenek meg.

- Igen, sajnos. Nem valami jó a kapcsolatuk. Sokat veszekednek és már eltávolodtak egymástól. Ezt mesélte. - védekezik szomorúan.

- Akkor mért nem szakítanak? - kérdezek rá a számomra érthetetlen dologra.

- Ez az, amit én sem értek. - rázza a fejét értetlenül.

- Megkérdezted?

- Igen, meg. - bólint.

- És mit válaszolt? - kérdem meg, mert nem úgy látszik, mint, aki el szeretné mesélni.

- Igazából semmit. - ráncolja a homlokát.

- Ez mit takar? - kérdezek rá.

- Terelte a témát. Arról kezdett el magyarázni, hogy ő mennyire szeret engem, meg ilyesmi dolgokról. - mondja. - Most jövök rá, hogy én meg voltam olyan bolond, hogy sikerült ezekkel elterelni a figyelmem. - gondolkodik el.

- Mióta tart ez az egész? - kérdem meg.

- Úgy másfél hónapja. - válaszolja.

- Tudtad már az elején is, hogy van valakije? 

- A legelején nem, de mikor kicsit komolyodott a dolog akkor elmondta.

- Ez legalább tisztességes tőle. De akkor mért bonyolódtál bele még jobban? - kérdem.

- Mert szerelmes vagyok belé. - adja a választ pirulva. 

Én még nem láttam ilyennek  a húgomat. Voltak már kapcsolatai, de azok nem voltak olyan nagyon komolyak. Úgy látszik, hogy most nagyon bele zúgott ebbe a pasiba. Azért örülök, hogy rátaláltam Markra. Szerencsésnek érzem most magam, hogy neki nem volt semmilyen barátnője és nem kellett megküzdenem érte.

- Akkor is muszáj, hogy szakítson azzal a csajjal, mert ez így nem állapot. - mondom ellentmondást nem tűrő hangon. - Másfél hónap alatt lett volna rá ideje, nincs igazam? 

- Igazad van, de mond, hogy vegyem rá erre? - kérdi kétségbe esetten.

- Nem tudom. Te ismered őt, neked kell tudnod. - mondom. - Először kezd talán azzal, hogy megint megkérded mért nem szakított a menyasszonyával. - adok ötletet.

- Rendben, az lesz. - egyezik bele. - Köszi, a segítséget.

- Igazán nincs mit, de most majd ne hagyd, hogy elterelje a figyelmedet. - figyelmeztetem.

- Ígérem, nem fogom hagyni. - ígéri meg.

Még egy ideig beszélgettünk, de aztán mennie kellett dolgozni, így a park kijáratánál elváltak útjaink. Én elindultam haza, de útközben még bevásároltam, mert Mark átjön este vacsorázni. Vettem mindenféle dolgot, hogy össze tudjak valamit ütni. Haza érve elpakoltam a megvett dolgokat, majd leültem egy kicsit tévézni, mert volt még időm megcsinálni a vacsorát. Azt szeretném, hogy addigra legyen, kész mire ideér Mark.

Persze nincs ekkora szerencsém. Tekintve, hogy éjszaka nem aludtam valami sokat testem úgy gondolta, hogy ezt most bepótolja tévénézés közben. Nagyokat pislogva nyitogattam szemeim és mikor megpillantottam két pislogás között az órát rögtön tovaszállt fáradságom. Kikerekedett szemekkel bámultam a szerkezetet, de rá kellet, hogy jöjjek előbb nem tévedtem. Egy órán belül ér ide Mark. Sietve pattantam fel ülő helyzetemből és rohantam a konyhába elkészíteni a vacsoránkat. Gyorsan elő készítettem a hozzávalókat, majd neki látta  a főzésnek.

Beraktam a sütőbe az ételt és rá pillantottam az órára. Mosolyogva nyugtáztam, hogy háromnegyedóra telt el ébredésem óta. Tehát van még negyed órám egy gyors zuhanyzásra, addigra a kaja is elkészül. 

Felsiettem a szobámba, kiválasztottam a ruhám majd a fürdőbe vonultam. Megint rápillantottam az órára és ahhoz mérte  siettem a zuhanyzással. Elkészülve ezzel felöltöztem és feltettem egy halvány sminket is. Mire ezekkel elkészültem csengettek is. Lesiettem a lépcsőn, majd ajtóhoz sétálva, mosolyogva kinyitottam és Mark nyakába ugrottam. Szenvedélyesen megcsókoltuk egymást.

- Szia! - mosolyogta  rá. - Már nagyon hiányoztál! Gyere be! - invitálom beljebb.

- Szia, édes! Te is rettentően hiányoztál nekem. - mondja mosolyogva, miközben belép a házba. - Nagyon csinos vagy. - húz magához közelebb.

- Köszönöm. - köszönöm meg pirulva.

- Csak az igazat mondom. - kacsint rám. - Mi ez a finom illat? - indul el a konyha felé engem kézen fogva, maga után húzva.

- Spagettit csináltam. Remélem, szereted. - tájékoztatom. Elengedem a kezét és a sütőhöz lépve bekukkantok. 

- Az a kedvencem. - biztosít mosolyogva.

- Ennek örülök, mert mindjárt kész is lesz.

4 tetszik pipa és jön a kövi!