Nagyon örültem annak, hogy már hétfőn összejött a 4 tetszik pipa. Itt is van a 23.rész remélem tetszeni fog és nem fogtok nagyon megölni engem csak egy kicsit. Jó olvasást!
Utóirat: A következő rész megint 4 pipa után jön hétvégén.
Eli szemszöge:
Megkaptam a rendelésem, de most nem az a lány hozta ki, akitől rendeltem. Egy körülbelül velem egyidős pasi hozta ki. Alaposan végigmért. Nem foglalkoztam vele. Megköszöntem és már nem is figyeltem rá. Ez lett volna az egyszerű megoldás, de nem én lennék, ha valami egyszerűen menne.
- Szerbusz, szépségem. - flörtölt velem.
- Nem vagyok neked semmid sem. - mondtam rá se nézve. Csak az ablakon bámultam kifele.
- Naaa, egy ilyen széplány ne lógassa már itt az orrát. - próbálkozott tovább.
- Ennek a gyönyörűségnek van barátja, úgyhogy le lehet kopni. - tájékoztatta valaki a srácot.
Odakaptam a szemem, ami Markéval találkozott. Hálásan néztem rá. Fogalmam sincs, hogy szereltem volna le ezt a nyápicot, ha nem jön a megmentőm.
- Jól van, jól van. Nem kell rögtön felkapni a vizet. Nem tudhattam, hogy van valakije. - védekezett rögtön.
- El lehet húzni. - biccentett Mark a másik irányba.
Szedte is a lábait és villámgyorsan eltűnt a látókörünkből. Ekkor került az én látókörömbe a húgom. Ijedten néztem Markra, amit Susan valószínűleg észrevett, mert gyorsan meg is szólalt.
- Nyugi. Nem veszekedni jöttem most se és múltkor se. - mondta még mindig állva.
- Azt hiszem, én magatokra hagylak titeket. - mondta és lehajolt hozzám egy csókért.
A csók után megöleltem és egy halk köszönöm-öt suttogtam fülébe. Elengedtük egymást és rám mosolygott.
- Sziasztok! - köszönt el majd távozott.
- Ülj csak le. - kínáltam hellyel a még mindig ácsorgó testvéremet. Hallgatva rám, helyet foglalt a velem szemben lévő széken. - Kérsz valamit? - kérdeztem udvariasan.
- Igen köszönöm. - mondta félénken.
Intettem a pincér lánynak, aki épp arra járt és még mindig nagyon ismerős volt. Suzra sandítottam, hogy mit szeretne és ugyanazt a felismerést láttam a szemében, mint az enyémben.
- Egy ugyan ilyet szeretnék. - mutatott az én csészémre.
A lány bólintott és felírta rendelésünket majd távozott. Kíváncsian néztem testvéremre, de terelte a témát.
- Neked nem volt ismerős? - kérdezte.
- De. De igen. Az volt. Nem tudom honnan, de az volt. - válaszoltam kérdésére.
- Én se jövök rá honnan. - kis hallgatás, látszik, hogy gondolkodik. - Ez most idegesít, hogy nem tudom beazonosítani. - mosolyogtam ezen egyet, de nem válaszoltam semmit. Még mindig kíváncsian vizslattam. - Na, jó azt akarod, hogy a lényegre térjek, ugye? - adta fel. Bólintottam. - Jó. Tehát azért mentem oda hozzád..... - kezdett bele, de közben megérkezett a rendelése.
- Parancsoljatok. - tette le elénk a bögrét. Ezúttal más mintát rajzolt rá.
- Köszönjük. - mondta Suz és láttam, hogy megnézi a nevét. Miután távozott rám nézett és elmondta. - Nella. - mondta. Nem rémlett, és ahogy néztem húgomnak sem.
- Nem rémlik. - mondtam ki hangosan is és ráztam fejemet.
- Nekem sem. - igazolta be gyanúmat.
Ezek után csend telepedett ránk. Mindketten a csészénk tartalmát iszogattuk. Nem akartam siettetni. Végül már kezdett kínossá válni a csend, így én törtem meg.
- És merre jártál az utóbbi 2 és fél évben. - reménykedtem, hogy így végre elkezdi mondandóját.
- Párizsban. - mondta ki. Kiskorunkban is ez volt a kedvenc városunk. Soha nem jutottunk el odáig. Vagyis ezek szerint csak én nem jutottam el odáig.
- Micsoda? - sikítottam fel.
- Párizsban életem. - mosolygott rám, mert tudta, hogy mennyire szeretem.
- Ez hihetetlen. Milyen volt? Voltál az Eiffel torony? És és a..... - folytattam volna, de Susan közbe szólt.
- Igen mindenhol voltam. Mindenről csináltam fotót. Majd meg is mutatom, de most nincsenek nálam. - hadarta el, mosolyogva lelkesedésemen.
- Meghívhattál volna. - jegyeztem meg halkan.
- Tudom. - mondta ugyanolyan halkan, mint én az előbb.
Ezután megint csend telepedett ránk. Én gondolkodtam. Hogy min? Azon, hogy, hogy lehetett ilyen. Nem hívott meg pedig tudja nagyon jól, hogy nekem is az a kedvenc városom. Nem keresett pedig tudja, hogy vártam. Kizárt az életéből pedig tudja, hogy szeretem.
- Akartalak. - szólalt meg hirtelen, így megszakította gondolatmenetem.
- Mért nem tetted? - kérdeztem kíváncsian.
- Féltem. - vallotta be csendesen.
- Mitől? - kérdeztem összezavarodva.
- Hogy nem vagy rám kíváncsi. - mondta és a végén rám nézet.
Felálltam és mellé ültem. Szembe fordítottam magam és szemébe nézve mondta a következőket végig fogva karját.
- Tény, hogy nagyon csúnyán váltunk el egymástól, de a testvérem vagy és nagyon szeretlek. Nagyon hiányoztál nekem, és ha hívtál volna rögtön rohantam volna hozzád. - végén sírva a vállamra borult. Én szorosan öleltem magamhoz.
Mark szemszöge:
Mikor bementünk Susannal a kávézóba szememmel Elit kerestem. Hamar megtaláltam, de amit láttam feldühített. Egy pincér csávó flörtölt vele. Szegénykém meg sem tudott szólalni úgy megilletődött. Gyorsan odalépegettem hozzájuk és a srác háta mögé lépve nyugodtan így szóltam, bár nehezemre esett nem leordítani a fejét:
- Ennek a gyönyörűségnek van barátja, úgyhogy le lehet kopni. - tájékoztattam a pincért
Eli rám kapta a fejét és szemünk találkozott egymással. Sikerült lenyugtatnia egy pillantásával. Hálásan nézett rám.
- Jól van, jól van. Nem kell rögtön felkapni a vizet. Nem tudhattam, hogy van valakije. - védekezett rögtön a nem kívánt személy.
- El lehet húzni. - biccentetem a másik irányba.
Szedte is a lábait és villámgyorsan eltűnt a látókörünkből. Ekkor látta meg El a testvérét. Ijedten nézett rám, amit Susan valószínűleg észrevett, mert gyorsan meg is szólalt.
- Nyugi. Nem veszekedni jöttem most se és múltkor se. - mondta Susan.
- Azt hiszem, én magatokra hagylak titeket. - mondtam és lehajoltam hozzá egy búcsúcsókért.
A csók után megölelt és egy halk köszönöm-öt suttogott fülembe. Elengedtük egymást és rá mosolygott jelezve, hogy igazán nincs mit megköszönnie, ez csak természetes volt.
- Sziasztok! - köszöntem el majd távoztam.
Miután ott hagytam szerelmem nem tudtam hova menjek. Haza nem akartam, mert olyan üres. Most társaságra vágytam. Így végül Jake felé vettem az irányt, aki nem messze lakott innen. Mikor odaértem félénken csöngettem be, bár nem volt nagyon késő, de féltem, hogy rosszkor zavarok.
Utóirat: A következő rész megint 4 pipa után jön hétvégén.
Eli szemszöge:
Megkaptam a rendelésem, de most nem az a lány hozta ki, akitől rendeltem. Egy körülbelül velem egyidős pasi hozta ki. Alaposan végigmért. Nem foglalkoztam vele. Megköszöntem és már nem is figyeltem rá. Ez lett volna az egyszerű megoldás, de nem én lennék, ha valami egyszerűen menne.- Szerbusz, szépségem. - flörtölt velem.
- Nem vagyok neked semmid sem. - mondtam rá se nézve. Csak az ablakon bámultam kifele.
- Naaa, egy ilyen széplány ne lógassa már itt az orrát. - próbálkozott tovább.
- Ennek a gyönyörűségnek van barátja, úgyhogy le lehet kopni. - tájékoztatta valaki a srácot.
Odakaptam a szemem, ami Markéval találkozott. Hálásan néztem rá. Fogalmam sincs, hogy szereltem volna le ezt a nyápicot, ha nem jön a megmentőm.
- Jól van, jól van. Nem kell rögtön felkapni a vizet. Nem tudhattam, hogy van valakije. - védekezett rögtön.
- El lehet húzni. - biccentett Mark a másik irányba.
Szedte is a lábait és villámgyorsan eltűnt a látókörünkből. Ekkor került az én látókörömbe a húgom. Ijedten néztem Markra, amit Susan valószínűleg észrevett, mert gyorsan meg is szólalt.
- Nyugi. Nem veszekedni jöttem most se és múltkor se. - mondta még mindig állva.
- Azt hiszem, én magatokra hagylak titeket. - mondta és lehajolt hozzám egy csókért.
A csók után megöleltem és egy halk köszönöm-öt suttogtam fülébe. Elengedtük egymást és rám mosolygott.
- Sziasztok! - köszönt el majd távozott.
- Ülj csak le. - kínáltam hellyel a még mindig ácsorgó testvéremet. Hallgatva rám, helyet foglalt a velem szemben lévő széken. - Kérsz valamit? - kérdeztem udvariasan.
- Igen köszönöm. - mondta félénken.
Intettem a pincér lánynak, aki épp arra járt és még mindig nagyon ismerős volt. Suzra sandítottam, hogy mit szeretne és ugyanazt a felismerést láttam a szemében, mint az enyémben.
- Egy ugyan ilyet szeretnék. - mutatott az én csészémre.
A lány bólintott és felírta rendelésünket majd távozott. Kíváncsian néztem testvéremre, de terelte a témát.
- Neked nem volt ismerős? - kérdezte.
- De. De igen. Az volt. Nem tudom honnan, de az volt. - válaszoltam kérdésére.
- Parancsoljatok. - tette le elénk a bögrét. Ezúttal más mintát rajzolt rá.
- Köszönjük. - mondta Suz és láttam, hogy megnézi a nevét. Miután távozott rám nézett és elmondta. - Nella. - mondta. Nem rémlett, és ahogy néztem húgomnak sem.
- Nem rémlik. - mondtam ki hangosan is és ráztam fejemet.
- Nekem sem. - igazolta be gyanúmat.
Ezek után csend telepedett ránk. Mindketten a csészénk tartalmát iszogattuk. Nem akartam siettetni. Végül már kezdett kínossá válni a csend, így én törtem meg.
- És merre jártál az utóbbi 2 és fél évben. - reménykedtem, hogy így végre elkezdi mondandóját.
- Párizsban. - mondta ki. Kiskorunkban is ez volt a kedvenc városunk. Soha nem jutottunk el odáig. Vagyis ezek szerint csak én nem jutottam el odáig.
- Micsoda? - sikítottam fel.
- Párizsban életem. - mosolygott rám, mert tudta, hogy mennyire szeretem.
- Ez hihetetlen. Milyen volt? Voltál az Eiffel torony? És és a..... - folytattam volna, de Susan közbe szólt.
- Igen mindenhol voltam. Mindenről csináltam fotót. Majd meg is mutatom, de most nincsenek nálam. - hadarta el, mosolyogva lelkesedésemen.
- Meghívhattál volna. - jegyeztem meg halkan.
- Tudom. - mondta ugyanolyan halkan, mint én az előbb.
Ezután megint csend telepedett ránk. Én gondolkodtam. Hogy min? Azon, hogy, hogy lehetett ilyen. Nem hívott meg pedig tudja nagyon jól, hogy nekem is az a kedvenc városom. Nem keresett pedig tudja, hogy vártam. Kizárt az életéből pedig tudja, hogy szeretem.
- Akartalak. - szólalt meg hirtelen, így megszakította gondolatmenetem.
- Mért nem tetted? - kérdeztem kíváncsian.
- Féltem. - vallotta be csendesen.
- Mitől? - kérdeztem összezavarodva.
- Hogy nem vagy rám kíváncsi. - mondta és a végén rám nézet.
Felálltam és mellé ültem. Szembe fordítottam magam és szemébe nézve mondta a következőket végig fogva karját.
- Tény, hogy nagyon csúnyán váltunk el egymástól, de a testvérem vagy és nagyon szeretlek. Nagyon hiányoztál nekem, és ha hívtál volna rögtön rohantam volna hozzád. - végén sírva a vállamra borult. Én szorosan öleltem magamhoz.
Mark szemszöge:
Mikor bementünk Susannal a kávézóba szememmel Elit kerestem. Hamar megtaláltam, de amit láttam feldühített. Egy pincér csávó flörtölt vele. Szegénykém meg sem tudott szólalni úgy megilletődött. Gyorsan odalépegettem hozzájuk és a srác háta mögé lépve nyugodtan így szóltam, bár nehezemre esett nem leordítani a fejét:
- Ennek a gyönyörűségnek van barátja, úgyhogy le lehet kopni. - tájékoztattam a pincért
Eli rám kapta a fejét és szemünk találkozott egymással. Sikerült lenyugtatnia egy pillantásával. Hálásan nézett rám.
- Jól van, jól van. Nem kell rögtön felkapni a vizet. Nem tudhattam, hogy van valakije. - védekezett rögtön a nem kívánt személy.
- El lehet húzni. - biccentetem a másik irányba.
Szedte is a lábait és villámgyorsan eltűnt a látókörünkből. Ekkor látta meg El a testvérét. Ijedten nézett rám, amit Susan valószínűleg észrevett, mert gyorsan meg is szólalt.
- Nyugi. Nem veszekedni jöttem most se és múltkor se. - mondta Susan.
- Azt hiszem, én magatokra hagylak titeket. - mondtam és lehajoltam hozzá egy búcsúcsókért.
A csók után megölelt és egy halk köszönöm-öt suttogott fülembe. Elengedtük egymást és rá mosolygott jelezve, hogy igazán nincs mit megköszönnie, ez csak természetes volt.
- Sziasztok! - köszöntem el majd távoztam.
Miután ott hagytam szerelmem nem tudtam hova menjek. Haza nem akartam, mert olyan üres. Most társaságra vágytam. Így végül Jake felé vettem az irányt, aki nem messze lakott innen. Mikor odaértem félénken csöngettem be, bár nem volt nagyon késő, de féltem, hogy rosszkor zavarok.
Mikor Jake ajtót nyitott és felismert olyan fejet vágott, hogy ' te mit keresel, itt mikor randid van?? '.
- Bemehetek? - sóhajtottam fel.
Jake bólintott és félre állt az ajtóból.
- Jake, ki az? - kérdezte Ailen a nappaliból.
- Mark. - kiabált vissza.
- Az jó vagy rossz? - kérdezte félve Ail.
- Még nem tudom. - válaszolt és rám nézett.
- Mindjárt elmondom. - válaszoltam fel nem tett kérdésére.
- Gyere beljebb. - invitált.
- Szia. - köszöntem Ailennek.
- Szia. - köszönt vissza. - Na, mesélj! - utasított és ütögette meg maga mellett a kanapét. Én leültem, Jake meg a fotelben foglalt helyet.
- Nagyon jó volt a randi. Csodálatosan éreztem magam. - mondtam bár tudtam, hogy nem erre kíváncsiak.
- Ez mind remek, de akkor, hogy kerülsz ide? - kérdezett rá konkrétan.
- Gondolom, már te is tudod, hogy ott volt Elinél Susan. - néztem bátyámra.
- Igen. Folytasd csak. - biztatott.
- Eli egész oda úton meg sem szólalt, mert azon gondolkodott, hogy mért ment oda Susan. Úgy gondolta, hogy lehet békülni jött. Nem tudtam hirtelen mivel tudnám megnyugtatni, de aztán kitaláltam valamit. - itt szünetet tartottam.
- Mondd már, hogy mit! Megöl a kíváncsiság. - szólt rám Ail.
- Bizony- bizony. Mondd már öcskös. - értett egyet testvérem is.
- Oké- oké nyugi, mondom már. - védekezésképpen magam elé emeltem kezeim. - Azt találtam ki, hogy mikor megvacsoráztunk akkor elmegyünk Susanhoz.
- Komolyan? - döbbent meg Ailen.
- Igen, de a vége az lett, hogy én mentem be csak, mert El annyira félt, hogy megint megbántja. Így ő megvárt a szemben lévő kávézóban. - folytattam a történetet tovább.
- És mit akart Susan Elitől? - kérdezett megint Ailen.
- Pontosan nem tudom, mert nem akarta nekem elárulni, de nem veszekedni annyit sikerült kicsikarnom belőle. - válaszoltam.
- Most akkor mi van? - kérdezett megint.
- Susannal átmentünk a kávézóba. Akkor nagyon dühös lettem, mert egy pincér ráhajtott Elire. - mondtam. - Szegény nem tudott védekezni, mert nem hagyta a hapi. Sikerült elküldenem és képzeljétek egész normálisan. - újságoltam.
- Akkor nagyon ügyes vagy. - mondta Jake elismerően hisz ismer. Ha én dühös vagyok, akkor nehéz leállítani.
- Hát, igen, de én megyek, nem akarok zavarni..... - tápászkodtam fel ülőhelyemről.
- Mark bácsi? - kérdezte valaki a hátam mögül. Megpördültem és Örsit láttam az ajtóban állni.
- Hát szia! Nem is tudtam, hogy még itt vagy. - mondtam boldogan.
Oda jött hozzám és szorosan megölelt én is szorosan öleltem.
- Hiányoztál ám! - mondom neki.
- Te is! - mosolyog, rám mikor elenged végre.
- Holnap még itt leszel? - kérdezem.
- Igen. Holnap után kell visszamennem anyához. - mondja.
- Akkor holnap találkozunk. Iskola után elmehetnénk valahová. - ajánlom fel.
- Rendben. Az nagyon jó lenne. - nagyon lelkes lett.
- Jó akkor holnap érted megyek az iskolához. Most viszont megyek. Neked már aludnod kéne. - mondom neki.
- Tudom, de szomjas voltam és akkor hallottam meg a hangod. - magyarázkodik.
- Most már viszont mehetsz aludni. - szól rá Jake.
- Még nem ittam. - tájékoztatja apját.
- Akkor nyomás inni és aztán az ágyba. - mondja Jake.
- Rendben apu. Sziasztok. Jó éjt. - köszön el és búcsúzóul megint megölel, amit viszonozok is.
Jake elkíséri fiát a konyhába és lefektetni, hogy nehogy "eltévedjen". Én meg ott maradok Ailennel.
- Végül nem mondtad, hogy milyen volt a vacsora. - állapítja meg.
- Nagyon finom. - mondom.
- Jaj, tudod, hogy nem úgy értettem. - nézz rám olyan ' jajj, már ' stílusban.
- Nagyon jól szórakoztunk. Sokat beszélgettünk. Jól éreztük magunkat. - adok rendes választ kérdésére.
- Így már megfelel. - egyez bele válaszomba. - Most már mehetsz.
- Köszönöm. Lekötelezel, hogy elengedsz. - mosolygok rá, visszamosolyog. Feltápászkodik és kienged.
- Szia. - köszön el ő is egy öleléssel.
- Szia. - ölelek vissza, majd elindulok haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése