Szeretném megköszönni a türelmeteket egy extra résszel. Remélem tetszeni fog. Beteg voltam így most van időm írni egy részt.
Jake szemszöge:
Nem bírtam pihenni. Remélem, Mark még nem alszik. Fel kell hívnom ezt elmondani neki. Meg tanácsért is, hogy mit tegyek. Fogtam a telefont és tárcsáztam testvérem számát.
- Szia, tesó. - szólt bele Mark.
- Szia. - szóltam bele kínkeserves hangon.
- Jake mi történt? - kérdezte ijedten.
- Itt van Ailen. A szomszéd szobában alszik. - kezdtem el.
- De hisz ez csodálatos. Mi ezzel a baj? - vágott bele mondanivalómba.
- Csak annyi vele a baj, hogy sírva jött be. - Mark végre elhallgatott a vonal túlsó végén, így nyugodtan folytathattam. - Elmesélte nekem, hogy mikor sétált haza akkor megtámadta a volt férje..... - elmeséltem neki az egész történetet. - Szerinted mit tegyek, mikor felkel? - kérdeztem meg végül.
- Ez szörnyű. Mondd meg neki, hogy fel kéne jelenteni azt a barmot és, hogy ne féljen, mert mi megvédjük. Nem mehet majd egyedül haza és munkába se jöhet egyedül.
- Igazad van. Meg mondom neki. Megyek is, mert hangokat hallok. Szia és köszi a segítséget.
- Sok sikert. Szia. - mondta majd bontottuk a vonalat. Elindultam kifele a szobámból. Ailen a folyóson forgolódott kétségbeesetten és sírt.
- Hé, nyugi! Itt vagyok. - szólaltam meg és odamentem hozzá, átöleltem. Ő sírva a vállamra borult. - Mi történt? - kérdeztem gyengéden.
- Ro.. rossz.. at.. ál.. mod..tam. - mondta szaggatottan.
- Gyere, üljünk le és akkor meséld el. - éreztem, hogy bólintott így eltoltam magamtól, letöröltem könnyeit és elindultunk a szobája felé. Kicsit megnyugodott, így el tudja mesélni az álmát. Miután elhelyezkedtünk elkezdett mesélni.
- Egy erőben voltam. Nem tudom, hogy kerültem oda, de nagyon futottam. Hátra néztem sikerült- e leráznom magamról, de akkor elestem. Nem tudtam tovább futni, mivel nem tudtam ráállni a lábamra. A követőm utol ért. Egy ideig nem láttam az arcát, mert sötét volt, de mikor lehajolt, hogy felvegyen akkor láttam meg, hogy Luke az. - mesélte és megint elfogta a sírás. Közelebb mentem hozzá és ismét átöleltem.
- Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj. Beszéltem Markkal és vigyázni fogunk rád. Reggelente elviszünk munkába és este is haza viszünk. Nem lesz semmi baj. - ismételtem meg kétszer is. Ő eltolt magától és még mindig félve rám nézett.
- Mi lesz, ha otthon támad meg. Tudja hol lakom. - kérdezte félve.
- Megoldjuk. - mondtam és félve, de hozzá tettem. - Ide költözhetnél. - ő csak kikerekedett szemekkel nézett, így hozzá tettem. - Persze csak egy időre. Amíg lerendeződik a nyomozás. Feljelented, ugye? - kérdeztem félve.
- Nem tudom. - vallotta be lehajtott fejjel.
- Fel kell jelentened. - mondtam nyugodtan. - Nem csinálhatja ezt veled.
- De mi van, ha bosszút áll? - kérdezte félve.
- Mondtam már. Megvédünk.
- Rendben van, feljelentem. - egyezett bele végre.
- Jó és mi lesz? - kérdeztem meg félve.
- Mivel? - kérdezte értetlenséget tettetve.
- Ide költözöl? - böktem ki végül.
- Nem tudom Jake. Jó ötlet ez? - kérdezte sóhajtva.
- Én csak nem szeretném, ha félnél. - vallottam be.
- Jó. - mondta.
- Akkor ide költözöl? - kérdeztem meg, hogy biztos legyek benne erre értette.
- Igen ide költözök. - biztosított róla és egy hatalmasat ásított.
- Jól van. Én átmegyek a szomszéd szobába. Te csak aludj nyugodtan. - álltam volna fel, de visszahúzott.
- Ne hagyj itt. - kérte könyörgő szemekkel. Ki tud ilyen szemeknek ellen állni?
- Rendben, de kell egy kényelmesebb öltözék. - mondtam és felállva őt is felhúztam. - Neked is adok valamilyen pólót, jó? - kérdeztem miközben elindultunk. Kerestem neki is valami kényelmesebb viseletet. - Ez jó lesz? - kérdeztem tőle felmutatva azt, amit találtam számára.
- Tökéletes. Köszönöm. - mondta.
- Semmiség. - mondtam és becsuktam a szekrényajtót. - Elmegyek átöltözni. Addig te is tedd meg. - mondtam és elindultam a fürdőm felé, de a hangja megállított.
- Jake, köszönök mindent. - mondta én meg visszafordultam.
- Nem kell megköszönni. Nem tettem semmit. Semmi olyat, amit nem tennék meg szívesen. Bár örülnék, ha nem kéne megvédeni, de akkor se kell megköszönni. - mondtam ő bólintott én meg elmentem átöltözni. Mikor visszaértem már az ágyamban aludt. Mellé heveredtem és én is elaludtam.
Késő éjszaka arra ébredtem, hogy Ail mellettem nagyon mozgolódik. Felkapcsoltam az ágyamnál lévő kis lámpát és felébresztettem.
- Hé, Ailen ébredj! - mondtam miközben simogattam. Ő egy idő után ki is nyitotta szemeit és elkezdett sírni. Én megint csak átöleltem és így sírt egy ideig.
- Megint ugyan azt álmodtam. - mondta mikor már egy kicsit megnyugodott.
- Tovább is álmodtad? Vagy csak ugyan addig? - kérdeztem tőle.
- Most tovább is. Miután felemelt elvitt egy kihalt raktár helység félébe és megkötözött. Hiába könyörögtem neki. - mondta és megint elkezdett sírni.
- Gyere, menjünk le a konyhába és igyál egy pohár vizet. Attól majd megnyugszol egy kicsit. - mondtam és felálltam. Ailen is követett. A konyhában töltöttem neki egy pohárba. Azt megitta és tényleg megnyugodott. - Holnap elmegyünk a rendőrségre és feljelented. - mondtam ellent mondást nem tűrő hangon.
- Rendben van. - egyezett bele.
- Na, gyere, menjünk vissza. Próbálj meg egy kicsit aludni. - mondtam és a kezemet nyújtottam. Ő elfogadta és elindultunk felfele. Az éjszaka további részét végig aludta. Szerencsére.
Remélem tetszett a rész. Írj véleményt! Nagyon kíváncsi vagyok rá. Pipálj is. Szavazni lehet jobb oldalt, hogy milyen a blog új külsője. Nagyon kíváncsi vagyok mindenki véleményére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése