Sziasztok! Mint láthatjátok megint megváltoztattam a külsőt. Ennek az oka meg van. Megkaptam az első blog kritikámat és ott azt írta, hogy őt nagyon zavarja a háttér. Így most megváltoztattam a hátteret és így kb. az egész külsőt. A kritikát elolvashatjátok itt.
Eliza szemszöge:
Éppen tévét néztem mikor megcsörrent a telefonom, így kénytelen voltam feltápászkodni pihe-puha "kuckómból", ami annyit jelent, hogy betakarózva ülök a kanapén. Az előszobába mentem, ahol a táskám volt. Szokás szerint ott felejtettem a mobilom. Mire megtaláltam addigra persze letették. Jellemző. Megnéztem ki volt az. Mark. Ez fura, tekintve, hogy mindent megbeszéltünk. Mindegy visszahívom, úgy majd megtudom kérdésemre a választ.
Mark szinte rögtön felvette.
- Szia, Eli! Úgy örülök, hogy visszahívtál. - mondta gyorsan.
- Valami baj van? - kérdeztem miközben visszamentem a tévé elé és helyet foglaltam.
- Ami azt illeti igen. - mondta csendesen majd csönd lett a vonal túlsó végén.
- Mark, el is mondod mi az? - kérdeztem, mivel kezdtem türelmetlen lenni.
- Igen, persze, de ne ijedj meg. - mondta.
- Ha így kezdesz egy történetet én azzal kezdem, hogy megijedek. - nyögtem ki.
- Oké, oké. Bocsi, de most már elmondom.
- Ijedezve várom. - mondtam ő csak nevetett egyet és folytatta.
- Tehát előbb beszéltem a testvéremmel és nem mondott valami jó híreket. Ailen ott van nála... - nem hagytam, hogy folytassa mivel elég késő volt így levontam a következtetést.
- Nem értem miért rossz hír ez. Én nagyon örülök, hogy végre egymásra találtak. - mondtam boldogan és értetlenül.
- Én is pontosan így reagáltam, ahogy te. Sajnos nem azért van ott amiért gondoltunk. - mondta szomorúan, majd folytatta. - Mikor sétált haza a munkából Luke megtámadta...
- Te jó ég. - kiáltottam fel. - Megölöm azt a szemetet. - mondtam eltökélten.
- Nem ölsz te meg még egy legyet se. Nem, hogy embert. - tárta elém a tényt.
- Ez igaz. - egyeztem bele. - És mi történt? Esett valami baja barátnőmnek? - kérdeztem érdeklődve.
- Csak a kezét szorongatta meg. Semmi komoly. - mesélte tovább. - Viszont lelkileg nagyon megviselte. Fél a volt férjétől tekintve, hogy tudja hol lakik.
- Már is indulok. - pattantam fel és egy kézzel kezdem venni a cipőm, ami elég furcsára sikeredett.
- Még is hova? - kérdezte Mark.
- Hát Jakehez. - jelentettem ki, mert ez olyan egyértelmű.
- Hagy ezt Jakere. - mondta. Tiltakozni akartam, de folytatta így nem vágtam a szavába. - Mikor beszéltem a bátyámmal mondta, hogy Ailen épp akkor kelt fel, így gondolom, hogy Jake megint megpróbálja elaltatni. - mesélte el amit tud.
- Hát jó most nem megyek, de holnap mindenképp meglátogatom.
- Rendben. - egyezett abba bele. - Holnap azért megyünk a temetőbe? - kérdezte.
- Persze. Szerintem reggel elmegyek meglátogatni aztán, elmegyek érted és mehetünk. - mondtam miközben visszatértem a kanapéhoz. Még beszélgettünk egy kicsit aztán mind ketten nyugovóra tértünk.
Másnap:
Reggel nem olyan korán elindultam Ailen munkahelyére. Nem tudtam hol keressem, de mivel gondoltam, hogy Jake nem fogja magára hagyni és kénytelen bejönni, dolgozni így ide jöttem. Így legyen nekem lottó ötösöm. Mikor bementem Ailen irodájába rátaláltam. Ott kuporgott egy párnát szorongva a kanapén és nézett előre egy pontra. Lehuppantam mellé, amitől a frászt hoztam rá, mert ijedten rám nézett.
- Eliza ezt ne csináld többet! - szólt rám hangosan.
- Nyugi csak hallottam mi történt és meg akartam kérdezni, hogy vagy. - mondtam. - Ja és hoztam neked csokit is, de ha nem látsz szívesen akkor el is megyek és viszem magammal a csokit is. - mondtam és fölállni készültem, de visszahúzott.
- Ha hoztál csokit, akkor maradhatsz. - mondta és tartotta a kezét a csokiért. Elkezdtem odanyújtani a csokit, de mikor már majd nem elvette elrántottam.
- Csak akkor adom oda, ha beleegyezel abba, hogy elmondod az egész történetet. Én csak Marktól hallottam, aki Jaketől és így nem az igazi. - mondtam. Miután ezt elregéltem neki ő csak elvette a csokit és mesélni kezdett volna, de akkor megjelent az ajtóban Jake.
- Mi ez a kiabálás? - kérdezte, amikor még nem vette észre, hogy én vagyok az. - Ó Eli. Szia! Mi járatban? - kérdezte tőlem.
- Jöttem egy kicsit megvigasztalni Ailt. - mondtam.
- Értem akkor én magatokra hagylak titeket. - mondta majd készülni készült, de mikor észrevette a csokit Ailen felé fordult. - Akkor megyek vissza a saját irodámba, ha adsz egy kis csokoládét.
- De ezt én kaptam. - mondta szomorúan barátnőm.
- Hát jó akkor megyek, ha nem akarsz adni. - mondta Jake az orrát lógatva és indult is kifele.
- Azt nem mondtam, hogy nem kapsz. - szólt utána Ail. Jake vidáman visszajött és nyújtotta a kezét. Ailen letört egy nagyon kicsi darabkát és a kezébe adta. Jake kikerekedett szemekkel nézett először a darabkára majd Ailenre. Ekkor Ailen adott egy nagyobb darabot is mellé. - Na, most már tényleg menj, mert beszélni akarok Elivel. - mondta.
- Rendben. Köszönöm. - mondta majd boldogan távozott. Én csak mosolyogva néztem végig a gyermeki jelenetet. Egy ideig csak néztem Jake után aztán Ailenhez fordultam.
- Na, mesélj! - mondtam kíváncsian és türelmetlenül.
-Nagyon félek Eli. - kezdte. - Nagyon megijedtem mikor elkezdett követni. Először nem is tudtam, hogy ő az, mert kapucnit viselt. Mikor levette akkor egy kicsit megnyugodtam, de elkezdett durvulni. Nem ilyennek ismertem. Régen aranyos, kedves, figyelmes férfi volt. Én úgy ismertem, mint aki nem csalja meg a feleségét. Megbíztam benne, de eljátszotta a bizalmam és ezt nem képes felfogni. Még mindig szeret engem, tudom. Lehet, hogy én is a szívem mélyén, de nem tudnék újra megbízni benne. Én a régi énjét szerettem. Nem ezt a durva, titokzatos alakot. Most már félek tőle. Régen nem is gondoltam volna arra, hogy valamikor a jövőben félhetek szeretett férjemtől. Félek, és nem tudom, hogy feljelentsem -e, mert azért lehúztunk egymás mellet, tíz évet. - fordult végül kérdőn hozzám.
- Figyelj! Ha tudja, hogy hol laksz akkor én szerintem fel kéne jelenteni, mert még a végén megtámad téged vagy betör a házban az éjszaka közepén. - mondtam el érveimet elgondolkodva.
- Jakenél fogok lakni egy ideig. Csak, amíg lerendeződik a nyomozás és újra biztonságban leszek. Jake már tegnap győzködött, hogy jelentsem fel Luket, de én kíváncsi voltam a te véleményedre is. - mondta barátnőm.
- Nekem az a véleményem, hogy remek ötlet volt ez Jaketől. Így én is egy kicsit nyugodtabban alszom, hogy vigyázz rád. - mondtam és feltápászkodtam.
- Már is mész? - kérdezte szomorúan.
- Igen. Megyek a temetőbe. - mondtam.
- Tényleg ma van a nap. Elkísérlek. - mondta és ő is felállt.
- Nem kell, köszönöm. Mark megígérte, hogy elkísér így vele megyek és amúgy is jobban örülnék, ha egy erős férfival maradnál. - mondtam.
- Rendben akkor maradok. Menj csak Markkal. - mondta és visszaült a helyére. A csokit a kezébe vette és elkezdte enni.
- Rendben, este majd hívlak. Szia! - mondtam és elindultam Markhoz.
- Hagy ezt Jakere. - mondta. Tiltakozni akartam, de folytatta így nem vágtam a szavába. - Mikor beszéltem a bátyámmal mondta, hogy Ailen épp akkor kelt fel, így gondolom, hogy Jake megint megpróbálja elaltatni. - mesélte el amit tud.
- Hát jó most nem megyek, de holnap mindenképp meglátogatom.
- Rendben. - egyezett abba bele. - Holnap azért megyünk a temetőbe? - kérdezte.
- Persze. Szerintem reggel elmegyek meglátogatni aztán, elmegyek érted és mehetünk. - mondtam miközben visszatértem a kanapéhoz. Még beszélgettünk egy kicsit aztán mind ketten nyugovóra tértünk.
Másnap:
Reggel nem olyan korán elindultam Ailen munkahelyére. Nem tudtam hol keressem, de mivel gondoltam, hogy Jake nem fogja magára hagyni és kénytelen bejönni, dolgozni így ide jöttem. Így legyen nekem lottó ötösöm. Mikor bementem Ailen irodájába rátaláltam. Ott kuporgott egy párnát szorongva a kanapén és nézett előre egy pontra. Lehuppantam mellé, amitől a frászt hoztam rá, mert ijedten rám nézett.
- Eliza ezt ne csináld többet! - szólt rám hangosan.
- Nyugi csak hallottam mi történt és meg akartam kérdezni, hogy vagy. - mondtam. - Ja és hoztam neked csokit is, de ha nem látsz szívesen akkor el is megyek és viszem magammal a csokit is. - mondtam és fölállni készültem, de visszahúzott.- Ha hoztál csokit, akkor maradhatsz. - mondta és tartotta a kezét a csokiért. Elkezdtem odanyújtani a csokit, de mikor már majd nem elvette elrántottam.
- Csak akkor adom oda, ha beleegyezel abba, hogy elmondod az egész történetet. Én csak Marktól hallottam, aki Jaketől és így nem az igazi. - mondtam. Miután ezt elregéltem neki ő csak elvette a csokit és mesélni kezdett volna, de akkor megjelent az ajtóban Jake.
- Mi ez a kiabálás? - kérdezte, amikor még nem vette észre, hogy én vagyok az. - Ó Eli. Szia! Mi járatban? - kérdezte tőlem.
- Jöttem egy kicsit megvigasztalni Ailt. - mondtam.
- Értem akkor én magatokra hagylak titeket. - mondta majd készülni készült, de mikor észrevette a csokit Ailen felé fordult. - Akkor megyek vissza a saját irodámba, ha adsz egy kis csokoládét.
- De ezt én kaptam. - mondta szomorúan barátnőm.
- Hát jó akkor megyek, ha nem akarsz adni. - mondta Jake az orrát lógatva és indult is kifele.
- Azt nem mondtam, hogy nem kapsz. - szólt utána Ail. Jake vidáman visszajött és nyújtotta a kezét. Ailen letört egy nagyon kicsi darabkát és a kezébe adta. Jake kikerekedett szemekkel nézett először a darabkára majd Ailenre. Ekkor Ailen adott egy nagyobb darabot is mellé. - Na, most már tényleg menj, mert beszélni akarok Elivel. - mondta.
- Rendben. Köszönöm. - mondta majd boldogan távozott. Én csak mosolyogva néztem végig a gyermeki jelenetet. Egy ideig csak néztem Jake után aztán Ailenhez fordultam.
- Na, mesélj! - mondtam kíváncsian és türelmetlenül.
-Nagyon félek Eli. - kezdte. - Nagyon megijedtem mikor elkezdett követni. Először nem is tudtam, hogy ő az, mert kapucnit viselt. Mikor levette akkor egy kicsit megnyugodtam, de elkezdett durvulni. Nem ilyennek ismertem. Régen aranyos, kedves, figyelmes férfi volt. Én úgy ismertem, mint aki nem csalja meg a feleségét. Megbíztam benne, de eljátszotta a bizalmam és ezt nem képes felfogni. Még mindig szeret engem, tudom. Lehet, hogy én is a szívem mélyén, de nem tudnék újra megbízni benne. Én a régi énjét szerettem. Nem ezt a durva, titokzatos alakot. Most már félek tőle. Régen nem is gondoltam volna arra, hogy valamikor a jövőben félhetek szeretett férjemtől. Félek, és nem tudom, hogy feljelentsem -e, mert azért lehúztunk egymás mellet, tíz évet. - fordult végül kérdőn hozzám.
- Figyelj! Ha tudja, hogy hol laksz akkor én szerintem fel kéne jelenteni, mert még a végén megtámad téged vagy betör a házban az éjszaka közepén. - mondtam el érveimet elgondolkodva.
- Jakenél fogok lakni egy ideig. Csak, amíg lerendeződik a nyomozás és újra biztonságban leszek. Jake már tegnap győzködött, hogy jelentsem fel Luket, de én kíváncsi voltam a te véleményedre is. - mondta barátnőm.
- Nekem az a véleményem, hogy remek ötlet volt ez Jaketől. Így én is egy kicsit nyugodtabban alszom, hogy vigyázz rád. - mondtam és feltápászkodtam.
- Már is mész? - kérdezte szomorúan.
- Igen. Megyek a temetőbe. - mondtam.
- Tényleg ma van a nap. Elkísérlek. - mondta és ő is felállt.
- Nem kell, köszönöm. Mark megígérte, hogy elkísér így vele megyek és amúgy is jobban örülnék, ha egy erős férfival maradnál. - mondtam.
- Rendben akkor maradok. Menj csak Markkal. - mondta és visszaült a helyére. A csokit a kezébe vette és elkezdte enni.
- Rendben, este majd hívlak. Szia! - mondtam és elindultam Markhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése