Ailen szemszöge:
Hamarabb odaértünk a kávézóba. Így is terveztük, hogy Luke nehogy meglássa Jaket. Leültem az egyik asztalhoz, Jake meg egy kicsit távolihoz. Nagyon, jól esik, hogy így támogat és segít, bár nem értem mi baja volt az irodában. Azt hittem, hogy szeretné a feljelentést, de munkahelyünkön nem úgy tűnt. Ezért is találtam ki ezt a tervet. Remélem Luke nem akar majd bántani, de örülök, hogy Jake eljött velem.
- Hozhatok valamit? - zavart fel gondolataim közül a pincérnő.
- Igen, köszönöm. Egy forró csokoládét szeretnék kérni. - szóltam egy kis gondolkozás után az étlapot bámulva.
- Rendben. Azonnal hozom. - felelte.
Mikor elment azon kezdtem el agyalni, hogy mit mondjak Lukenak. Nem tudom. Talán nem is kell ezen gondolkodni. Talán majd jön magától. Vagy nem? Lehet, hogy azzal kéne kezdenem, hogy honnan tudja a címem. Vagy, hogy mitől lett ennyire durva? Vagy.... Mivel érdemeltem ezt ki?
- Parancsoljon, a forró csokoládé. - tette le elém. - Hozhatok még valamit?
- Nem, köszönöm. Ennyi elég lesz. - feleltem kérdésére. Nem volt időm többet gondolkodni, mert Luke megérkezett és felém közeledett. Én felálltam.
- Szia! - köszöntem.
- Szia! - köszönt vissza és meg akart puszilni, de hátrébb léptem. - Leülünk? - kérdezte egy sóhaj kíséretében. Bólintottam egyet, így helyet foglaltunk. Luke intett a pincérnőnek, aki ide is jött.
- Hozhatok valamit? - kérdezte udvariasan.
- Igen, egy kávét szeretnék. - mondta és a pincérnő egy bólintás kíséretében távozott is. - Tehát. Miről akartál beszélni? - csapott a közepében és fürkészte arcom.
- Szerinted? - kezdtem ideges lenni, hogy úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. - A tegnap estéről. - vágtam a képébe, de ő nem nézett rám. Láttam, hogy Jake figyel minket és készenlétben áll. Luke nem szólt semmit, így folytattam. - Még is, hogy gondolhattad ezt? - megint semmi. Nem tudom, mit mondhatnék még. - Azt tervezem, hogy feljelentelek. - mondtam mellékesen. Erre persze már kérdőn rám nézett.
- Nem bántottalak. - védekezett gyengén.
- De zaklattál. - hoztam fel ellene. - Ettől a beszélgetéstől függ, hogy mit csinálok. - kavargattam idegesen a forró csokimat. Nyugalmat kell magamra erőltetnem. - Válaszolnál végre a kérdésemre? Még is, hogy gondolhattad ezt? - ismételtem meg kérdésem és beleittam a forró italomba.
- Nem tudom. Hiányzol és... - hallgatott el.
- És arra az a megoldás, hogy kierőszakolsz belőlem egy csókot? - kérdeztem tőle.
- Nem. - mondta szomorúan.
- Te intézted úgy, hogy ne legyünk együtt. Te csaltál meg engem és nem én téged. - vágtam a fejéhez.
- Sajnálom egy rossz lépés volt.
- Egy rossz lépés? Nem hiszem, hogy nem volt több. Átgondoltam és szerintem nem csak akkor csaltál meg, hanem máskor is. - mondtam neki, de nem reagált semmit. - Tudod mit? Nem érdekel. Nem érdekel hányszor csaltál meg. Örülök, hogy megtetted. - tettem hozzá. Erre kérdőn rám nézett. - Igen örülök neki, mert így legalább megtudtam milyen ember is vagy valójában. Most már tudom, hogy egyáltalán nem ismertelek, ismerlek. Rossz emberbe szerettem bele. A tettet személyiségedbe szerettem bele és nem a valósba.
- De én szeretlek. - mondta halkan.
- Lehet, hogy én is a szívem mélyén, de..... - kezdtem, de a szavamba vágott.
- Akkor van még esélyem, hogy rendbe hozzam, amit elrontottam? - kérdezte lelkesen.
- Nem hagytad, hogy befejezzem. - mondtam haragosan.
- Sajnálom. Folytasd csak. - kért elnézést.
- Tehát azt szerettem volna mondani, hogy nem tudnék benned megbízni. ELVESZTETTED A BIZALMAM. - nyomatékosítottam szavaim. Remélem végre felfogta. Felállt feldöntve a széket és nagyon dühösnek nézett ki. Féltem, hogy megüt. Én is felálltam és hátrébb léptem. Jake is felállt és elém lépet védelmet nyújtva.
- Ne merd bántani! - kiabált rá Lukre Jake. Erre Luke hátat fordított nekünk és távozott. Jake felém fordult. Aggódást véltem felfedezni szemeiben.
- Gyere, menjünk! - fogta meg a kezem és fizetés után egy parkba húzott majd ott leültett egy padra. Szép helyen volt a park. Egy kis tó is volt a helyszínén. Mi pont úgy ültünk le, hogy láttuk a vizet.
- Szép hely. - jegyeztem meg.
- Igen, szép. - értett velem egyet, de közben szemeivel engem pásztázott. Elő vett egy papír-zsebkendőt és a kezembe adta. Észre se vettem, hogy sírok.
- Köszi. - mondtam miközben elvettem.
- Feljelented? - kérdezte halkan a vizet nézve.
- Nem tudom. - vallottam be szipogva.
- Hisz félsz tőle. - nézett rám hirtelen és elém tárta tényeket.
- Ez igaz, de tudom, hogy mindezt azért teszi, mert szeret és vissza akar szerezni. - mondtam és közben az ölemben pihenő kezeimet néztem. Nem mertem Jake szemeibe nézni. Éreztem, hogy néz engem, de nem tudtam rávenni magam, hogy felnézzek.
- De te nem akarsz vele újra együtt lenni, ugye? - kérdezte félve.
- Persze, hogy nem. - néztem fel rá hirtelen most én.
- Rendben. - hajtotta le fejét.
- Most meg mi az? - kérdeztem, mert éreztem, hogy van valami baja.
- Szereted még? - nézett szemeimben.
- Nem. Hogy jut ilyesmi eszedbe? - kérdeztem döbbenten.
- Te mondtad még a kávézóban. - kezdte megint a tájat mustrálni.
- Azt csak ezért mondtam, mert....- hallgattam egy kicsit, mivel én sem tudtam mért pont ezt mondtam. - Én sem tudom mért mondtam csak úgy kijött a számon. A lényeg, hogy nem szeretem. - mondtam végül.
- Akkor jó. - mondta és rám nézett majd megint a tavat. Egy ideig hallgattunk. Majd Jakeke így szólt: - Kérsz fagyit? - kérdezte Jake.
- Ez most, hogy jutott eszedbe? - értetlenkedtem. Ő csak a tó másik oldalára mutatott. Odanéztem és megértettem, hogy miért jutott eszébe hirtelen. A túlsó oldalon egy fagylaltos bolt volt látható. - Ebben az esetben igen. - feleltem kérdésére. Felállt és kezét nyújtotta. Elfogadtam és ő felhúzott.
Átsétáltunk egy hídon, hogy ne kelljen megkerülni az egész parkot. Mikor odaértünk nem tudtam, hogy mit válasszak. Annyi sok fagylalt választék volt.
- Jake nem jó ez így. - mondtam még mindig a fagyikat nézve.
- Mi nem jó? - kérdezte értetlenül.
- Nem tudok választani. - nyavalyogtam.
- Hát akkor rendelj egy fagylalt kelyhet. - adta az ésszerű választ.
- Ez remek ötlet. - örvendeztem és az étlapot kezdetem el nézegetni. Mindketten rendeltünk egy- egy fagylalt kelyhet. Beszélgettünk, míg ki nem hozták a rendelésünket.
 |
| Ailen fagylaltkelyhe |
 |
| Jake fagylaltkelyhe |
Nagyon jól néztek ki. Én rögtön neki is álltam az enyémnek és Jake is így tett. Közben is sokat beszélgettünk. Miután végeztünk hozzám mentünk összeszedni a ruháim meg többi szükséges holmimat. Miután ott is végeztünk visszamentünk Jakehez. Éppen tv-t néztünk, amikor valaki bejött az ajtón. Furcsán néztem Jakere, de nem rám figyelt.
- Szia.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése