16. rész

Ezt a részt uncsitesómnak ajánlom, akit múlt kedden megműtöttek és most otthon szenved csoki hiányban. Gyorsan gyógyulj meg uncsikáááááám!

Jake szemszöge:

zene

Hallgatózni fogok. Tudom, hogy nem szép dolog, de kíváncsi vagyok, mit mond Ail Elinek.

-Nagyon félek Eli. - kezdte. - Nagyon megijedtem mikor elkezdett követni. Először nem is tudtam, hogy ő az, mert kapucnit viselt. Mikor levette akkor egy kicsit megnyugodtam, de elkezdett durvulni. Nem ilyennek ismertem. Régen aranyos, kedves, figyelmes férfi volt. Én úgy ismertem, mint aki nem csalja meg a feleségét. Megbíztam benne, de eljátszotta a bizalmam és ezt nem képes felfogni. Még mindig szeret engem, tudom. Lehet, hogy én is a szívem mélyén.... - ezt nem hallgatom tovább. Épp elég rosszul esett ez is. Még szereti. Azt nem tudom, hogy mért, de az ő élete. Bementem az irodámba és leültem az asztalomhoz, hogy tovább dolgozzak, de egyszerűen nem ment. Nem tudtam koncentrálni. Csak ültem ott és bambultam a számítógép képernyőjére. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ezek után még képes szeretni egy ilyen embert. Még ilyesmi gondolatok jártak az eszemben, mikor bejött Ailen.

- Döntöttem a feljelentéssel kapcsolatban. - mondta.

- Én megértem, hogy nem akarod. - szóltam közbe. Ő csak meglepetten nézet rám.

- Ezt honnan veszed? - kérdezte.

- Csak gondolom. - nem akartam elárulni, hogy hallgatóztam, mert az biztos nem tetszett volna neki.

- Nem értem mért. - mondta és hitetlenkedve rázta a fejét.

- Abból, hogy reggel nem tettük meg. - hazudtam.

- Úgy gondolod nem kéne feljelentenem? - kérdezte összezavarodva. Erre nem tudtam mit válaszolni. Sokáig gondolkodtam, majd így feleltem:
- Ezt neked kell eldöntened. Nekem még mindig ugyan az a véleményem, mint eddig volt. - mondtam. Ő sóhajtva leült az asztalommal szemben lévő székre.
- Most jól összezavartál. - mondta szomorúan. - Pedig Eli meggyőzött, hogy menjek el a rendőrségre. - mondta és erre meg én zavarodtam össze, de ezt nem mutattam, mert akkor lebuktam volna, amit nem nagyon akartam. Sokáig csöndben maradtunk. Mindketten a saját gondolatainkba merültünk el. Én azon agyaltam, hogyha szereti Luket akkor mért akarja feljelenteni. Egy idő után Ailen nagy levegőt vett.
- Kitaláltam valamit. - mondta, de nem nézett rám. Türelmesen vártam, hogy folytassa, de nem tette meg.
- Talán, ha elmondanád, akkor okosabb lennék. - mondtam.
- Tehát az az ötletem támadt, hogy mi lenne, ha találkoznék vele. - mondta már rám nézve. Furcsálltam az ötletét. Valószínűleg ezt az arckifejezésem is mutatta, mert folytatta. - Úgy értem, hogy egy étteremben vagy kávézóban. Nyilvános helyen. Így talán egyszerűbben el tudnám dönteni mihez, kezdjek. - mondta. Láttam rajta, hogy akar még valamit mondani, de nem meri. 
- Ki vele. Mit találtál még ki.
- Hát.... - kezdte és egy kis szünetet tartott és megint a kezét nézegette az ölében. - Tehát arra gondoltam, hogy te is ott lehetnél, hogy ne féljek annyira. - mondta.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Nem úgy viselkedne, mint ahogy csak veled tenné. - mondtam.
- Akkor ülhetnél egy másik asztalhoz. - ötletelt tovább.
- Gondolod, hogy nem venne észre? - kérdeztem rá.
- De, igazad van. - mondta szomorúan, majd újra felderült  az arca. - Mi lenne, ha más ruha lenne rajtad. - szerintem értetlen fejet vághattam, mert így folytatta: - Úgy értem, hogy nem azt, amit szoktál hordani, hanem például farmert vagy ilyesmit. - fejtette ki jobban.
- Nem tudom Ailen. - mondtam. - Az ilyen munkákban Mark szokott intézkedni. 
- Mark most nem ér rá. - mondta, amit nem nagyon értettem, hogy honnan tud tekintve, hogy én se tudok róla. - Elivel ment a temetőbe. Most van a szülei évfordulója. - magyarázta el a számomra értetlen dolgot.
-Értem.
- Akkor elvállalod? - kérdezte reménykedve bevetve a kiskutya szemeket. 
- Tud valaki nemet mondani egy ilyen szempárnak? - kérdeztem és egyben tudtára is adtam válaszom.
- Köszi! Köszi! Köszi! - mondta, nem inkább visította és a karomba vetette magát.
- Jól van, na! Semmiség az egész. - mondtam nevetve.
- Bocsi, csak annyira megörültem a hírnek. - mondta és felegyenesedett. - Akkor én felhívom Lukot, hogy rá ér-e. - mondta. - Utána bejövök és elmondom a válaszát. - mondta és távozott is meg se várva a válaszom. 
- Persze, rendben. Nekem is jó a mai nap erre a találkozóra. - mondtam az üres szobának. Ez után visszatértem a papírmunkához és vártam, hogy visszatérjen Ailen a válasszal.
- Na Lukenak jó lesz. Úgyhogy két óra múlva találkozunk. Gyere, menjünk haza átöltözni. - utasított.
- Van más választásom? - kérdeztem.
- Nincs. Gyere! - mondta. feltápászkodtam és elindultam Ailennel együtt haza.

Otthon:

Az ágyamon ültem és néztem, ahogy Ail keresgél a szekrényemben.
- Meg van! - kiáltott fel egy idő után.
- Biztos vagy benne? - kérdeztem bizonytalanul.

- Igen, teljesen biztos. - mondta boldogan. - Na, vedd fel, mert még szeretném, ha hozzám is elmennénk. Én is át akarok öltözni. - sürgetett. 

- Rendben, rendben. Megyek már. - tettem fel védekezően a kezem és elindultam a fürdő felé. - Na, tőlem mehetünk. - mondtam miután kijöttem a fürdőből.

- Remekül nézel ki. - dicsért meg.

- Azt nem hiszem. - mondtam és ott hagytam a szobában közben elindultam lefele. - Jössz már? - kiabáltam vissza a lépcső aljáról.

- Egy pillanat. - mondta és már hallottam is, hogy elindul a lépcsőn lefele. - Mehetünk. - mondta és így is tettünk. az utat csöndben tettük meg.

Ailen azt a ruhát vette fel, amit Elitől kapott.

- Nagyon jól áll. - mondtam neki. Ezután elindultunk a kávézó fele, ahova Ailen megbeszélte a találkozót. Miközben vezettem rásandítottam. Szokatlan fejet vágott. Visszanéztem az útra és így szóltam:

- Mi a baj?

- Semmi. - hazudta.

- Megkérdezem még egyszer: mi a baj? - kérdeztem meg ismét és ránéztem. Ő csak hallgatott. Újra az utat néztem és ő is így tett. Egy ideig hallatunk. - Félsz? - tettem fel a kérdést, amire gondoltam. Megint ránéztem és ő bólintott egyet helyeslés képen. - Nem kell. Ott leszek, és ha szükséged van, rám csak szólj. Ha rád támadna, közbe avatkoznék, de nem hiszem, hogy nyilvános helyen ilyet tenne. - nyugtattam

- Köszönöm. - mondta és ez nem csak arra szólt, hogy ezt mondtam, hanem arra is, hogy ott vagyok neki.