8. rész

Sajnálom, hogy várnotok kellet erre a  részre, sajnos dolgom volt ezért nem tudtam megírni. Holnap valószínűleg nem lesz új rész, mert segítenem kell a Pozsonyi piknikre kipakolni, így nem nagyon lesz időm, de majd igyekszek. Jó olvasást ehhez a részhez.

Ailen szemszöge:

 zene

Ma van a költözés napja. Nagyon ideges vagyok, mivel vissza kell mennem a régi otthonomba a holmiijaimért. Most megyünk épp a cuccokért. Mikor odaértünk

ez Ailen régi otthona

 

mind négyen kiszálltunk a kocsinkból. Kettővel jöttünk, hogy minden beférjen. Luke már kint várt minket, de azt hogy minek azt nem tudom.

Mikor meglátta Markot kicsit ideges lett.

- Ez meg mit keres itt? - kérdezte mérgesen és közben Markra mutatott.

- Neked is, szia. Jött segíteni, elvinni a dolgaimat innen.

- Az én házamba biztos be nem teszi a lábát. - mondta, és közben ökölbe szorította a kezét. Erre már én is ideges lettem.

ezt a ruhát viselte Ailen

- Mégis, hogy képzeled ezt az egészet. Egyelőre ez az én házam is, úgyhogy Mark bejön a házba és kész. Ahogy a többiek is. Gyertek! - kiabáltam vele és arrébb lökve őt az ajtóból bevonultam a házba. A többiek a dobozokkal együtt  követtek engem. - Jake, adj egy dobozt, kérlek. - kértem az utánam jövőt. Ő adott nekem és azt hiszem sikerült összeszednünk mindent. Mikor már kifele hordtuk a dobozokat Luke megállított.

- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte szomorúan.

- Nem érted, hogy nem akarok veled beszélni?

- Kérlek! - kérlelt.

- Hát jó de öt percet kapsz. Nem többet. - néztem az órámra.

- Rendben. Azt szeretném, ha visszahoznád a holmidat, és újra kezdenénk. – megszólaltam volna, de Luke folytatta – Csak hallgass végig, kérlek. - nézett rám könyörgően, mire én csak bólintottam egyet - Én nagyon megbántam, hogy megcsaltalak, és elhanyagoltalak. Azt is sajnálom, hogy elfelejtettem a születésnapodat és akkor kellet megtudnod ezt az egész hülyeséget. Én még mindig szeretlek. Szeretem a mosolyod, szeretem az illatod, a szépséged és hogy ilyen okos vagy, mégis képes vagy viccelődni. Nem veszel mindent, olyan komolyan, mint mondjuk én. Nagyon jól kiegészítettük egymást. - most, muszáj volt közbe vágnom.

- Ha annyira szeretsz, akkor mért kerestél máshol vigaszt?

- Erre én sem tudom a választ. Azt viszont érzem, hogy rettentően hiányzol. Na mi a válaszod? – kérdezte reménykedve.

- Nagyon jól tudod, hogy mi a válaszom.

- Akkor visszajössz? – kérdezte elégedett mosollyal az arcán.

- Már mért mennék vissza, hogy újra megcsalj? Nem, köszönöm szépen ebből nem kérek. Te csak azért akarsz visszaszerezni, mert elhatároztad és nem azért, mert szeretsz. Nincs ki gondodat viselje. Nincs ki főzőn rád, mosson és takarítson. – mondtam és hátat fordítva neki faképnél hagytam. Mikor kiviharzottam véletlen neki ütköztem Jakenek.

- Sajnálom nem akartam. - mondtam miközben fogott, mert majd nem elestem. Nem akartam elengedni. Biztonságban éreztem magam kezei között, de ő felállított és utána elengedett.

- Jól vagy? - kérdezte aggodalommal a hangjában.

- Igen, de biztos mindenki azt gondolja, hogy egy barom vagyok, amiért hozzámentem Lukehoz.

- Egyszer azt mondta egy okos ember, hogy:

"Az hogy Te mit gondolsz magadról, sokkal fontosabb, mint hogy mások mit gondolnak rólad! " 

Egyébként mi történ? – kérdezte kedvesen.

- Áh csak a szokásos. Ő szeret és nagyon megbánta az egészet, de én tudom, hogy csak Mark miatt teszi ezt. – mondtam miközben felindultunk az emeletre, hogy lehozzunk még egy adag dobozt. Ő csak kérdőn felhúzta a szemöldökét, hogy nem érti. – Tudod, soha nem szerette, ha megmondják, mit csináljon és Mark ezt megtette, neki ez nem tetszett és akkor ott még megfenyegette az öcsédet, hogy ennek a tettének még lesznek következményei. Hát ez az. Vissza akar szerezni. Tudom, mert ismerem. – mondtam szomorúan. Ő meg átölelt!? Először nagyon meglepődtem, de aztán visszaöleltem. Aztán hirtelen elengedett.

- Sajnálom nem szabadottvolna megölelnem téged.

- Nem baj. Nagyon jól esett, hogy valaki törődik velem. - mondtam majd zavaromban felvettem egy dobozt és elindultam kifele.

Na remélem tetszett a rész és elég hosszú lett. Nyugodtan lehet véleményt írni, nem harapom le a fejeteket. Nagyon örülnék neki. Végre sikerült megcsinálnom a pipázó sávot így azt is használjátok előszeretettel. Jó éjt mindenkinek!

7. rész

Ailen szemszöge:

- Hihetetlen, milyen aranyosak a főnökeim. - áradoztam másnap délután Elinek.
- Tényleg? Mit csináltak, hogy ilyen rövid időn belül lenyűgöztek? - kérdezte kíváncsian.
- Markról már akkor tudtam, hogy rendes ember mikor megvédet Luketól. - mondtam
- Én nem sokat beszéltem vele, de helyesnek tűnt.
- Az is, de a testvére nekem jobban bejön. - vigyorogtam. - Egyébként, Mark az mondta, hogy szép vagy. - mondtam mellékesen, mire ő csak kérdőn felhúzta szemöldökét. - Mikor volt az állásinterjúm benyitott közben. Felismert és először megkérdezett engem, hogy hogy vagyok aztán megkérdezte, hogy van a csinos barátnőm. - meséltem neki mosolyogva mivel látszott rajta, hogy zavarba jött. Tehát neki is tetszik Mark. - Na, de visszatérve Jakere ő meg megkérdezte, hogy mi történt, mért mentünk szét Luke. Mikor elmeséltem, megvigasztalt, aztán még megkérdezte mit mondott Jake miért csalt meg és mikor elmeséltem felhúzta magát azon, hogy milyen baromemberek vannak. Ja és még tegnap reggel felajánlotta, hogy szívesen segítenek a költözésben. - daráltam le a mesélni valóm. Ő csak csodálkozva nézett. Nem tudott megszólalni. - Én elmegyek öltözködni, mert meg kell néznem a házat. - hagytam ott.

Már a háznál:

- Ez kívülről csodálatosan néz ki. - mondtam az ingatlanügynöknek, aki mutatta a házat.

- Belülről is az. Van két hálószoba, - mindegyikhez külön fürdő plusz a földszinten is van egy -, egy konyha, egy nappali és egy iroda is benne. Mind gyönyörűen berendezve. - tessékelt beljebb. - Az emeletet mutatom meg először. 

- Most meg fáradjunk le és akkor az alsó emeletet is megmutatom.

- Én, megmondom őszintén beleszerettem. - ismertem el. Másnapra már meg volt a saját, gyönyörű házam. Nagyon boldog voltam.

A munkahelyen:

- Jake, megvettem a házat, így, ha még mindig áll az ajá... - kezdtem bele mondandómba, de nem hagyta, hogy befejezem.

- Az ajánlat még mindig áll.

- Akkor hétvégén, szeretném ezt a költözést letudni. - mondtam hálásan.

- Rendben, akkor szombaton elkezdjük. Mi is a pontos cím? -kérdezte, mire én lediktáltam neki. Még megbeszéltük a részleteket. Ezután bementem Markhoz is megköszönni.

- Szia, Mark. -köszöntöttem barátságosan.

- Helló, Ailen. Mi újság? -kérdezte.

- Csak azért jöttem, hogy neked is megköszönjem a segítséget a költözésnél.

- Ó, igazán nincs mit. Szívesen segítek. - mondta kedvesen.

- Rendben. Most jutott eszembe, hogy esetleg főzhetnék vacsorát aznapra, hogy valahogy meghálálhassam. - ajánlottam fel, hirtelen ötletem.

- Nekem bármikor, bármilyen körülmények között jöhet kaja. - mondta vigyorogva.

- Akkor ezt megbeszéltük. - mondtam távozás közben. Jakehez indultam, hogy neki is elmondjam a tervem.

- Jake azt szeretném kérdezni, hogy a költözés után benne van egy vacsorában? Csak így négyen. Valahogy megszeretném, hálálni a segítséget. - ezt mind egy szuszra kimondtam. Hű, de ügyes vagyok. Figyeltem Jake reakcióját és mintha örömöt láttam volna benne.

- Hát, ha ennyire szeretné, akkor mért is ne? Elfogadom a meghívást. - mondta. Én meg boldogan távoztam.

Tudom nem lett valami hosszú rész, de még este írtam így fáradt vagyok. Ígérem a következő hosszabb lesz.

6. rész

Csak is unokatesóm kedvéért lesz:

Jake szemszöge:

Már hétfő van, és épp munkába megyek. Most is beugrok a közeli kávézóba kávét venni és reggelit, de most nem kettő adagot veszek, hanem hármat. Igen veszek Ailennek is. Hamarabb érek be az irodába, mint kéne, ezért lepakolok és leteszem mindenki asztalára a saját adagját. Mikor hallom, hogy valaki jön, kimegyek köszönteni. Ailen az. Mint a múltkor is, most is gyönyörű. Mary az óta is próbálkozik, de mindig kinyomom a telefon vagy csak egész egyszerűen hagyom kicsöngeni. Ma érkezik haza, remélem nem fog felkeresni. Visszatérve Ailenre, aki épp telefonon beszél:
- ...akkor, megnézném. Szerintem meg is fogom venni, de azért belülről is megnézném. - mondja majd vár egy kicsit és újra beleszól - Rendben, akkor, holnap este találkozunk. Viszont hallásra. - köszön el, majd leteszi és bocsánatkérően néz rám majd meg is szólal - Sajnálom, csak házat szeretnék venni, hogy ne kelljen a barátnőmnél lakni. Tehát muszáj volt ezt még elintéznem. Még egyszer sajnálom.
- Nem kell sajnálnia, még nem kezdődött el a munkaideje. Így azt csinál, amit akar, de ha engem kérdez, akkor egye meg a reggelit, amit hoztam magának, mert még meleg. - mondtam mosolyogva.
- Hozott nekem reggelit? - kérdezi döbbenten, mire én csak bólintok egyet. - Igazán, nem kellet volna, de köszönöm szépen.
- Nagyon szívesen vettem. Mark is kapott és magamnak is vettem, de jöjjön, megmutatom az asztalát. - mondtam és már indultam is annak irányába ő meg követett. - Itt is volna. - Mutattam a nem túl nagy irodájára.  - Remélem, tetszik - néztem rá reménykedve.

ez az csak párna nélkül és nem ennyire otthonosan

- Igen, ez egyszerűen csodálatos! Egyszerű, de nagyszerű. - mondta és az utolsó mondatnál rám nézett. Összeforrt tekintetünk, és ha Mark nem lép be, nem tudom mit tettem, tettünk  volna.
- Jó reggelt! - köszönt vidáman.
- Neked is. - mondtuk egyszerre Ailennel, aztán elnevettük magunkat.
- Mark, hoztam neked reggelit az asztalodra tettem. - mondtam öcsémnek.
- Csúcs! - és elrohant az irodája felé.
- Na, látja így kell reagálni. - mondtam mosolyogva. Ő is mosolygott és ezt mondta:
- Lecke megtanulva főnők. - mondta tisztelegve, de nem bírta sokáig elnevette magát, ahogy én is.
- Na, jó én hagyom magát berendezkedni és megreggelizni. - bólintott - Aztán ha végzett, akkor jöjjön át és elmondom, hogy mennek nálunk a dolgok.
- Rendben és még egyszer köszönöm.
Fejemet rázva mentem át saját szobámba. Ailen, ahogy mondtam átjött és elmondtam mik a teendői.
- Ha gondolja, akkor szívesen segítünk Markkal a költözésnél. - ajánlottam fel, mivel tudom, hogy Mark szeretné Elizát közelebbről megismerni.
- Igazán nem köteles felajánlani.
- De én szeretném és Mark is szívesen segít. - győzködtem.
- Hát akkor rendben, majd értesítem, ha eljutok odáig. - mondta, majd kifele ment, de utána szóltam.
- Ha keresne valaki, akkor nem érek rá. Sok a munka.
- Rendben. - és most már tényleg kiment.

Pár órával később:

Nagy kiabálásra lettem figyelmes. Nem tetszett ez nekem. Kimentem megnézni, hogy mi lehet az, vagy inkább ki. Ailen irodájából jött a zaj. Ez nem sejtett jót. Bemegyek, de nem tetszik, ami fogad. Mary ordibál Ailennel. Szegény Ailen úgy megilletődött, hogy szólni sem tud.
- ... de értse, meg nekem látnom kell. Beszélnem kell vele. Muszáj. - kiabál rá szegény lányra. Ez hihetetlen, hogy nem ért a szép szóból.
- Mary, megkértelek rá, hogy ne keres. Vagy nem voltam érthető? - kérdezem idegesen. Hirtelen felém fordul és meg akar ölelni, de lerázom magamról karjait. - Még is mit képzelsz magadról? Megmondtam ennek a kapcsolatnak már vége.
- De az nem lehet, mert én, szeretlek.
- Oh, persze, ha szeretnél, nem csalnál meg mikor elutazol. - hánytam a szemére. Ő meg elkezdett sírni.
- Jake, kérlek, beszéljük ezt meg. - kérte.
- Mi ez a nagy ordítozás, így nem lehet do.... - jött be Mark is Ailen irodájába. - Te, meg mit keresel itt? -kérdezte cseppet se barátságosan Marytől.
- Mark, kérlek, beszélj a bátyáddal, hogy hadd kezdjük újra. - kérlelte a szobába belépőt. Mark csak fejét rázta. Szerencsére.
- Nem ez a ti ügyetek. Nem avatkozom bele. Nem avatkozhatok bele. Személy szerint én örülök, hogy vége van. - Mary meg sírva távozott. Végre. Először Markra néztem.
- Kösz, öcskös. Nem tudom, hogy tudtam volna lerázni. - Mark csak biccentet egyet és távozott. Ezek után a titkárnőnkre nézetem. - Ön jól van?
- Ja, egész jól. - tartott egy kis szünetet. - Ez durva volt. Ha szabad megkérdeznem mi történt önök között?
- Szabad. Végül is ön kapta meg azt, ami nekem járt volna. - mondtam, majd leültem a szobában lévő kanapéra ő meg mellém. - Valami munka ügyben utazott Chicago - ba és egyik nap azzal hívott fel, hogy csajos estét tartottak. Ő nagyon sokat ivott és.. és hát nem nagyon emlékszik, de lefeküdt valakivel.
- Sajnálom, tudom milyen érzés.
- Na és maguknál, hogy volt? Mark mesélte, amit ő tudott, de az nem túl sok. -kérdeztem, mert már nagyon régóta érdekelt.
- Pont a születésnapomon volt. - mondta szomorúan. - Minden évben elvitt egy csodálatos helyre, de most hiába vártam haza, hogy induljunk, mert nem jött. Én meg gondoltam, hogy bemegyek a munkahelyünkre, hátha csak bent tartották. Mikor benyitottam az irodájába megtaláltam őt a titkárnőjével összegabalyodva. - mondta már majdnem sírva.
- Nyugalom, nem kell róla többet beszélni. Jobban tenné, ha elfelejtené azt a barmot. - mondtam ő meg elmosolyodott, de ezt még muszáj volt megkérdeznem: - Még egy utolsó kérdést feltehetek? - ő bólintott én meg folytattam. - Mit mondott, mért tett?
- Hát, nem nagyon tudtam kivenni mondandójából, de valami olyasmi, hogy nem jutott egymásra időnk meg, hogy nem törődtem vele.
- Tiszta idióta emberek vannak. - pattantam fel idegesen.
- Köszönöm, hogy ezt mondja, de mint ha azt mondta volna, hogy ne zavarja senki, mert sok a munkája. - ez egy burkolt célzás volt, hogy hagyjam egyedül, így bólintottam és átmentem a saját helyemre.

5. rész

Mark szemszöge:

Éppen dolgoznom kéne, de egyszerűen nem megy. Megint találkoztam azzal a nővel, akit meg akartam védeni a volt férjétől. A barátnője egyszerűen megbabonázott, ahogy előkerült a semmiből és lerendezte azt az idióta hapsit. Lenyűgözött. Most végre megtudtam a nevét Ailen elárulta: Eliza. Már a neve is gyönyörű. Remélem Ailen megkapja a munkát. Azért ha Jake-nek lesz egy kis ideje, megkérem, hogy ő legyen a titkárnőnk.

Kicsivel később:

- Jake, van egy kis időd? - kérdeztem miközben befele mentem az irodájába.
- Igen, mondd.
- Tudod, itt volt Ailen, akivel már ismertünk egymást. - bólintott, így folytattam. - Na, tehát arra szeretnék kitérni, hogy nagyon tetszik a barátnője, de az még is csak hülyén venné ki magát, ha csak úgy odaállítanék...
- Mark, kinyögöd, végre mit szeretnél? -  vágott közbe.
- Na, jó. Vedd fel, kérlek Ailent. - nyögtem ki végre.
- Amúgy is rá gondoltam, mert ő volt a legnormálisabb. Így holnap felhívom, hogy hétfőn kezdhet. - mondta Jake, legnagyobb örömömre.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Mivel hálálhatnám meg? - kérdeztem.
- Hm, talán egy sörrel munka után.
- Rendben. Akkor megyünk sörétezni, ha végeztünk.

Jake szemszöge:

Este:

Mikor megláttam Ailent, mintha megállt volna az idő. Nem tudom, mért érzem, így hisz van egy gyönyörű barátnőm, akit elvileg szeretek. Ráadásul nem tudom kiverni a fejemből, de mivel ő volt a sok jelentkező közül a legjobb, így holnap értesítenem kell, hogy felvettük. Szerencsére. Nem tudom, hogy bírtam volna ki, ha nem láthatom. Mark- al eljöttünk sörözni, hogy egy kicsit elterelődjön a figyelmem.
Mark egész este arról a csajról áradozott, hogy milyen szép és, hogy milyen jól lerendezte azt az idióta férfit. Közben bennem meg az a kérdés vetődött fel, hogy mi történhetett köztük. Meg is kérdeztem:
- Mark, te tudod mért mentek szét?
- Igen. Megcsalta az a szemét és még Ailent hibáztatja.
- Mármint? - kérdeztem.
- Azt nem tudom, de ezt mondta, amikor kérdeztem.
- Az egy idióta, aki képes megcsalni Ailent. - hopp elszóltam magam. Mark furcsán nézett rám, aztán elvigyorodott.
- Mi van, tesó, bejön a csaj?
- Nem, én csak utálom, ha megcsalnak egy nőt, vagy egy pasit. - próbáltam védeni magam.
- Na, nekem kamuzz. Látom én, hogy mi folyik itt.
- Nem, nem. Inkább menj el egy szemészhez, mert problémáid vannak a látásoddal. Én Mary-t szeretem, és ez nem változik.
- Aha, ezt próbáld valaki másnak bemesélni. A testvéred vagyok, ismerlek.
- Tehát mit csinált még Eliza? -kérdeztem témát váltva. Sikerült, mert Mark elkezdet még mesélni.
Este mikor haza értem, csörgött a telefonom.
- Haló. -szóltam bele, mert nem néztem meg ki az.
- Szia. - hallottam meg Mary sírós hangját.
- Mi a baj? - kérdeztem rögtön.
- Tudod tegnap rendeztünk egy csaj bulit az itteni munkatársaimmal. - itt tartott egy kis szünetet.
- Igen?
- És nagyon sokat ittam és... -nem mondta tovább.
- És mi történt? Ne kelljen mindent harapó fogóval kihúzni belőled. Gyerünk, mondd már! -utasítottam türelmetlenül. Nem tudhattam mi történt. Lehet kórházba került. Vagy valami ilyesmi szörnyűség.
- Na, jó akkor nem kertelek. - mondta végre. - Lefeküdtem valakivel.
Egy világ omlott össze bennem. Ki is ejtetem a telefont a kezemből.
- Jake. Jake. Mondj már valamit! - kérte.
Felvettem a telefont a földről.
- Jó, akkor most már kezdhetsz is kapcsolatot az idegennel. Engem már nem érdekel.
- De nem jelentett... -mondta volna tovább, de nem hagytam, mert nem érdekelt, így kinyomtam. Többször is próbálkozott újra hívással, de egy idő után megelégeltem és kikapcsoltam a telefonom.

 Reggel:

- Tesó, te szörnyen festesz. Ennyit azért nem ittunk este.
- Te talán nem, én igen.
- Mi történt? - kérdezte aggodalom a hangjában és követett az irodámba.
- Mary, megcsalt engem.
- Ugye dobtad? -kérdezte rögtön.
- Természetesen.
- Remek akkor föl is hívhatnád Ailent, hogy övé az állás. Aztán majd hétfőn rá is hajthatsz.
- Nem fogok ráhajtani. Nem érdekel az  a nő. - hazudtam. - De ha magamra hagysz fel is hívom.
- Rendben, de tudom, hogy hazudsz, de már itt sem vagyok. - mondta majd távozott, így fel is hívtam Ailent.

itt a fiúk még az apjukkal vannak

4. rész

Még mindig Ailen szemszöge: 
zene
*1 héttel később*
Most már nagyjából kihevertem a szakítás, de még mindig fáj. Beadtam a válópert, most épp a válást intézzük, bár Luke többször is próbálkozott, hogy kezdjük újra, de a válaszom mindig ugyan az volt: NEM. Sajnos eljátszotta a bizalmam, nem tudok neki megbocsátani.
- Akkor a házasság során szerzett vagyont felezik az ügyfelek. A ház a férjé lesz. A kocsik maradnak, úgy ahogy voltak. - mondta az ügyvéd.
Luke szerette volna, ha az enyém a ház, de én már nem tudtam volna ott élni. Túl sok emlék köt oda.
Vége lett a tárgyalásnak hivatalosan is szabad ember vagyok. Épp mentem volna ki Elihez aki az épület előtt várt rám, hogy elvigyen valami szép helyre ünnepelni, mikor Luke mellém szegődött:
- Ail, biztosan ezt szeretnéd? - kérdezte.
- Száz százalékig biztos vagyok a döntésemben. Soha nem tudnék már megbízni benned. Eljátszottad a bizalmam. Egyébként is én azt vettem le a múltkori beszélgetésünkből, hogy te már nem szeretsz. Akkor mi ez az egész? - kérdeztem a már napok óta gyötrő kérdést.
- Luke, szívem mehetünk? - kérdezte az a kis cafka.
- Lucy, te meg mit keresel itt? -kérdezte Luke. Én most éreztem úgy, hogy le kell lépnem, így elindultam kifele, de Luke utánam futott.
- Várj! Ez nem az, aminek látszik.
- Ha az is, aminek látszik, nem érdekel már. Nem érdekelsz már. - mondtam és hátat fordítva elindultam a barátném felé.

 "Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető. Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik  hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap! Hiszek a csodákban."                                                                                                                                                                                                                                     Audrey Hepburn

Elindultunk a titokzatos helyre. Útközben beszélgetünk. Mikor oda értünk valami csodás látvány fogadott.

- Eli, ez valami csodálatos! Hol találtad ezt a gyönyörű helyet? - kérdeztem rá se nézve.
- Régóta ismerem. Mindig ide járok, ha valami nyomja a szívem. Meg persze hozzád. - kacsintott rám mosolyogva.
Leültünk és csacsogni kezdtünk, miközben piknikeztünk. Nem voltak ott sokan. Egyszer csak egy kisfiú jött rohanva oldalról. Pont előttünk esett egy jó nagyot. Rögtön felpattantam, hogy segítségére siessek. Mikor oda értem hozzá még mindig a földön ült és sírt.
- Szia, Ailen vagyok. Midet ütötted be? - kérdeztem miközben letérdeltem mellé.
- En .. en .. engem .. Örsnek .. hívnak. - mondta a sírástól akadozva. - A térdem nagyon fáj.
- Jól van, Örs tudod mozgatni a lábad. -aggódtam. Ő csak meg mozgatta és bólintott. Ekkor felhúztam a nadrágja szárát és láttam, hogy vérzik. Eli - aki eddig a háttérből figyelt - hozott papírzsepit és vizet. Gyorsan öntöttem a zsepire  a folyadékot. - Ez most lehet, hogy egy kicsit csípni fog. - mondtam. Ő ismételten bólintott, már kicsit megnyugodott szegényke. Lemostam a sebet és találtam egy sebtapaszt a táskámban. - Most ezt ráragasztom a sebedre, hogy ne zavarja a nadrágod. - ráragasztottam.  Ekkora már teljesen nyugodt állapotban volt.
- Köszönöm szépen a segítséget. - köszönte meg udvariasan Örs.
- Nagyon szívesen tettem ezt Örs. - mondtam mosolyogva.
- Én most megyek a szüleim biztos már keresnek.
- Szerbusz. - intetem neki. Utána Elihez fordultam. - Kedves fiú nem gondolod?
- De biztosan.

Másnap:

Még a szenvedős hetemben találtam egy álláshirdetést, ami nekem most tökéletes lenne. Egy magánnyomozó irodának a titkárnői állása üresedet meg. Most éppen arra tartok.
Egy épülethez értem ott egy dögös férfi várt és bemutatkozott.
- Hello, a nevem Jake az állás interjúra jött ugye? - kérdezte.
- Ööö, igen. - jöttem kicsit zavarba. - Az én nevem Ailen.  
- Jöjjön! Bevezetem az irodámba. - és közben elindult.
Éppen az interjú közepén voltunk, amikor kicsapkodott az ajtó.
- Jake ezt... Oh, hello.. Ailen, ugye? - kérdezte Mark.
- Igen.
- Hogy van? Békén hagyja végre a férje? -kérdezte kedvesen.
- Jól vagyok, az EXférjem még mindig nyomul, de kézben tartom a dolgot.
- Akkor rendben. Hogy van a csinos barátnője? - kérdezte udvariasan.
- Őőő elnézést, hogy közbe vágok, de ti honnan ismeritek egymást? - kérdezte Jake, zavartan.
- Igen, múltkor meg láttam a kocsiból, hogy egy férfi ordibál vele, így oda mentem segíteni, de aztán a megoldotta helyettem... - nézett rám segítségkérően.
- Eliza. A neve Eliza. - siettem a segítségére.
- Tehát Eliza megoldotta helyettem.
Ez után Mark ott hagyott minket, hogy folytassuk az interjút.  

3. rész

Ail szemszöge: 
zene
A mai napom röviden: filmnézés, sírás, filmnézés, fagyizás, sírás, filmnézés. Épp a legjobb résznél tartottam a filmben, amikor csöngettek. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és lebattyogtam a lépcsőn ajtót nyitni. A küszöbön nem más állt, mint Luke. Rá akartam csukni az ajtót, de nem hagyta így kénytelen voltam meghallgatni. Be nem engedtem így én bent, ő kint állt.
- Figyelj, szívem én ezt nem akartam, hogy  pont a születésnapodon derüljön ki. - miközben mondta ismét könnyek gyűltek a szemembe, de nem engedtem utat nekik. -  Én úgy érzem, hogy ez a kapcsolat nem működik. Nagyon sokat dolgoztunk mind ketten és egymásra nem maradt időnk. - kész eddig sikerült tartanom magam, de sajnos legördült az első könnycsepp, amit gyorsan letörültem. - Hiába dolgoztunk  egy helyen keveset találkoztunk. Magányos voltam, ez az igazság. Sajnálom, hogy megcsaltalak, de jó érzés volt a tudat, hogy valaki törődött velem...
- Tehát az akarod mondani, hogy ÉN nem törődtem veled? - ordítottam miközben egyre közeledtem felé hadonászva, ő meg egyre távolodott. Látszott rajta, hogy megijedt reakciómon, de ez nem érdekelt abban a pillanatban.
- Én ... én ... nem. - mondta akadozva. - Helyesbítek jól eset, hogy törődik velem még valaki. - láttam a szemén, hogy hazudik, mert félti a testi épségét. Már kint álltunk az udvaron.
- Mégis, hogy képzeled, hogy szívemnek szólítasz, ahogy észrevettem már rég nem szeretsz? Lehet, hogy soha nem is szerettél. - kiabáltam vele.
- Sajnálom megszokás volt és természetesen szerettelek különben nem kértem volna meg a kezed.
- Ja, azok voltak a szép napok. - gúnyolódtam.
- Minden rendben asszonyom? - kérdezte egy ismeretlen fickó.
- Nem semmi sincs rendben, ez a férfi megcsalt engem és volt képe ide jönni.  Engem hibáztat azért, mert tönkre ment a házasságunk. - mondtam az ismeretlennek.
- Ebben az esetben megkérném az urat a távozásra. - mondta nyugodtan.
- Magának semmi joga engem elküldeni innen. - ordította az ex férjem.
- Akkor most én mondom, hogy tűnj a házamból te szemét állat! - jelent meg mellettem barátnőm és védelmezően átölelte vállamat.
- Hát jó elmegyek, de ennek még lesznek következményei.  - sose szerette, ha megmondják, mit csináljon.
Luke végre elment. Ekkor a fiatalemberhez fordultam.
- Köszönöm, hogy megvédett. Ailen vagyok.
- Nincs mit megköszönni. Mindig is utáltam, ha ilyen helyzetbe hozzák az embert. Én meg Mark, de én megyek is. Nem zavarok tovább. Viszlát.
- Viszlát. - mondtuk egyszerre Eli-vel.
Ezután bementünk a házba és ott elmeséltem Eli-nek mi is történt. Majd folytattuk azt a tevékenységet, amit egész nap csináltam.

2. rész

Jake szemszöge:

Az irodámban ülök. Dolgozom, mikor testvérem kopogás nélkül jön be az ajtón.

- Még is, hogy képzeled, hogy kirúgod Leilát az én belegyezésem nélkül? - mondta vagy inkább ordította köszönés nélkül.

- Neked is, szia, Mark. A válasz pedig az, hogy nem végezte jól a munkáját ezért kirúgtam. Ja és az sem tetszett, hogy egy éjszakás kapcsolatotok volt. - mondtam nyugodtan.

- Akkor is meg kellet volna beszélnünk, mert ez nem csak a te céged, hanem az enyém is. Emlékszel, ketten vezetjük, mert anyuék ezt akarták. - ezt már nyugodtabb hangon mondta.

- Én pontosan emlékszek mindenre, de ha van egy szabályunk, akkor azt be kell tartanunk. A szabály a következő: nem lépünk intim kapcsolatba a főnökkel. Ezt szeretem, ha betartják, és ez rád is ugyan úgy vonatkozik, mint az alkalmazottakra.

- Jó igazad van, de én meg voltam elégedve a munkájával.

- Gondolom - vágtam közbe gúnyosan.

- Így most te keresel titkárnőt. - hagyta figyelmen kívül mondatom.

- Hát jó. Nem örülök neki, de végül is igazad van. Fel is adok egy hirdetést, hát ha jelentkezik rá valaki. - mondtam. Utána még a munkáról társalogtunk kicsit.

Este otthon:

Mikor haza értem leültem a kanapéra kicsit sziesztázni, de még ezt se engedték meg nekem ugyan is csörgött a telefonom. Megnéztem ki az. A barátnőm volt: Mary (ejtsd: méri). Mosolyogva vettem fel telefonom:

- Szerbusz, drágám! Mi újság? - kérdeztem.

- Szia, szívem! Semmi érdekes nem történt mai nap. Na és veled? - kérdezte kedvesen. Én meg elmeséltem neki a Leilás sztorit. Meg volt döbbenve mikor mondtam, hogy reagált Mark.

- Velem ez történt, de inkább te mesélj! Milyen Chicago? - kérdeztem, mert már nagyon hiányzik.

- Jaj, nagyon csodálatos.... - még mesélt egy kicsit aztán letettük. Mivel már későre járt így lefürödtem és nyugovóra tértem.

Reggel:

Munkába menet betértem kávézni és vettem magamnak reggelit is. Mivel Mark tegnap úgy haragudott rám így neki is vittem egy kis élelmet és kávét.

Az irodámban leraktam a cókmókom és az étellel meg a kávékkal átmentem testvérem irodájába. Kopogtam majd mikor meghallottam "szabad" benyitottam.

Márk érdeklődve nézte a kezemben lévő dolgokat.

- Tegnap nagyon haragudtál rám, gondoltam kiengesztellek egy kis reggelivel. - adtam választ fel nem tett kérdésére.

- Köszönöm szépen, de már nem haragszok rád. Belátom igazad volt. - mondta komolyan aztán elvigyorodott- A reggelit azért elfogadom.

Leültem és együtt elfogyasztottunk a nap legfontosabb étkezését. (nem tudtam normálisan meg fogalmazni :D) Ezután mindenki végezte a saját dolgát én például megnéztem kik jelentkeztek az állásra.

1. rész

Eliza szemszöge:

Épp lefekvéshez készülődtem mikor hallom, hogy csöngetnek. Furcsa. Ki lehet az ilyen későn? Kinyitom az ajtót és barátnőm áll ott bőröndökkel a kezében, kisírt szemmel.
- Úristen, Ail! Mi történt?- tessékelem beljebb és segítek neki.
- Luke... Luke megcsal engem.- mondta akadozva. Ezt nem tudom felfogni, mégis, hogy képzeli ez a szemét állat?
-Jaj, drágám! Nagyon sajnálom. Na, gyere ide!- mondom és átölelem.

Másnap:

Szegénykém álomba sírta magát este. Reggel korán keltem, hogy reggelit készíthessek legjobb barátnőmnek.
Tojásrántottára gondoltam. Előszedtem a hozzávalókat- tojás, hagyma, kolbász, virsli- el akartam kezdeni, de megcsörrent a mobilom.
-Haló-szóltam bele a készülékbe, amit meg sem nézve vettem fel.
-Szia Eli.- mondta Luke. Én azt hittem ott helyben felrobbanok dühömben.
- Mégis mit képzelsz magadról te....
-Legalább hallgass meg, kérlek.- mondta könyörgő hangon, de nem esett meg a szívem rajta.
- Mért hallgatnálak meg mikor megcsaltad Ail-t a születés napján?- kérdeztem.
- Ó te jó, ég! Teljesen kiment a fejemből. Hogy van?-még van pofája ezt kérdezni. Hát megáll az ész!
-Mégis hogy lenne? Most lépet félre a férje, akit szeretett. Hogy tehetted ezt vele?- ordibáltam vele. A vonal túlsó végén csönd volt.- Persze ilyenkor már nem tudsz mit mondani.- tettem le a telefont idegesen.
- Mi ez a kiabálás?- jött Ailen a konyhába.- Már az emeleten is a hangodat lehet hallani.
- Sajnálom, de az exed teljesen felidegesített. Képzeld volt képe felhívni, hogy megkérdezze, hogy vagy.- azt inkább nem mondom el neki, hogy a szülinapját is elfelejtette, az már túl sok lenne szegénynek.
- Hihetetlen mennyire barom vagyok, hogy hozzá mentem ehhez az állathoz.- mondta inkább szomorúan, mint idegesen.
- Nyugodj meg! Csinálok rántottát. Mennyi tojást kérsz bele?
- Hát nem sokat. Nem nagyon vagyok éhes.
- Enned kell!
- Tudom!
Így csináltam neki is és magamnak is. Nem sokat evett meg belőle, de az is valami.
- Figyelj! El kéne mennem, dolgozni. Itt hagyhatlak? Vagy jelentsek beteget?- kérdeztem aggódva.
- Nyugodtan menj csak. Én meg leszek egyedül. Persze csak akkor, ha van itthon fagyi.- ejtette ki szavakat mosolygó szájából.
-Természetesen van. Két egész csomaggal a fagyasztóban.- mondtam én is mosolyogva.

Prológus

Ailen vagyok házas nő gyerek nélkül. Férjemmel élek kis házunkban, Londonban. Holnap lesz a születésnapom. Nagyon kíváncsi vagyok, mit kapok Luke-tól! Mindig valami szép ajándékkal lep meg.

Másnap:

Szépen felöltöztem munka után és otthon vártam férjemet, hogy elvigyen valami titokzatos helyre.

2 óra múlva:

Biztos valami szörnyűség történt Luke még mindig nem tért haza, hogy elmenjünk vacsorázni. Nagyon féltem, mert nem tudtam hol lehet ilyen sokáig. Így gondoltam bemegyek a munkahelyére hátha csak bent tartották valami miatt. 

Városban:

Már csak egy fordulás a folyóson és ott is vagyok az irodájánál. A titkárnő már nincs az asztalánál, de látom fény szűrődik ki az ajtó alól így bátran benyitok, de a látvány, ami fogad szörnyű. Férjem és... és a titkárnő Lucy nem dolgoznak, hanem épp, olyan dolgot csinálnak, amit csak nekem szabadna az élettársammal. Sírva kirohantam az épületből és otthon összepakolva átmentem legjobb barátnőmhöz.

Bemutatkozás

Ez az egyik kedvenc számom. Hallgassátok közbe!

Ez az egyik kedvenc idézetem:

"Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket." 

                                                                             Jojo Moyes

15 éves budapesti lány vagyok. Lethenyei Anitának hívnak, a barátaimnak engedélyezem, hogy Nitának hívjanak, de másnak nem. Most fogok 9. évfolyamra menni, túl vagyok már az első megpróbáltatáson, a gólyatáboron. Nagyon féltem tőle, de egy kis éhínség mellet (nem volt valami finom a kaja) nagyon jól szórakoztam. Azt viszont sajnáltam, hogy nem úgy osztottak minket szobákba, ahogy az osztályok lesznek, így az osztálytársaimmal nem is sikerült nagyon összebarátkoznom. Szüleim és majdnem az egész családom antikváriumban dolgozik ezért öröklődött a könyvek iránti szeretete. Nagyon sokat olvasok, remélem, így jól tudok majd fogalmazni is.

 Szerintem ez egy nagyon jó versike: 

Szép vagyok, okos, igazságos,
Jószívű és barátságos.
Erős vagyok, nagyon kemény,
Csodálatos, mégis szerény,
Tanult vagyok, nagyon művelt,
Tökéletes, mégsem öntelt,
Bátor vagyok, sérthetetlen,
Győztes típus, verhetetlen!