3. rész

Ail szemszöge: 
zene
A mai napom röviden: filmnézés, sírás, filmnézés, fagyizás, sírás, filmnézés. Épp a legjobb résznél tartottam a filmben, amikor csöngettek. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és lebattyogtam a lépcsőn ajtót nyitni. A küszöbön nem más állt, mint Luke. Rá akartam csukni az ajtót, de nem hagyta így kénytelen voltam meghallgatni. Be nem engedtem így én bent, ő kint állt.
- Figyelj, szívem én ezt nem akartam, hogy  pont a születésnapodon derüljön ki. - miközben mondta ismét könnyek gyűltek a szemembe, de nem engedtem utat nekik. -  Én úgy érzem, hogy ez a kapcsolat nem működik. Nagyon sokat dolgoztunk mind ketten és egymásra nem maradt időnk. - kész eddig sikerült tartanom magam, de sajnos legördült az első könnycsepp, amit gyorsan letörültem. - Hiába dolgoztunk  egy helyen keveset találkoztunk. Magányos voltam, ez az igazság. Sajnálom, hogy megcsaltalak, de jó érzés volt a tudat, hogy valaki törődött velem...
- Tehát az akarod mondani, hogy ÉN nem törődtem veled? - ordítottam miközben egyre közeledtem felé hadonászva, ő meg egyre távolodott. Látszott rajta, hogy megijedt reakciómon, de ez nem érdekelt abban a pillanatban.
- Én ... én ... nem. - mondta akadozva. - Helyesbítek jól eset, hogy törődik velem még valaki. - láttam a szemén, hogy hazudik, mert félti a testi épségét. Már kint álltunk az udvaron.
- Mégis, hogy képzeled, hogy szívemnek szólítasz, ahogy észrevettem már rég nem szeretsz? Lehet, hogy soha nem is szerettél. - kiabáltam vele.
- Sajnálom megszokás volt és természetesen szerettelek különben nem kértem volna meg a kezed.
- Ja, azok voltak a szép napok. - gúnyolódtam.
- Minden rendben asszonyom? - kérdezte egy ismeretlen fickó.
- Nem semmi sincs rendben, ez a férfi megcsalt engem és volt képe ide jönni.  Engem hibáztat azért, mert tönkre ment a házasságunk. - mondtam az ismeretlennek.
- Ebben az esetben megkérném az urat a távozásra. - mondta nyugodtan.
- Magának semmi joga engem elküldeni innen. - ordította az ex férjem.
- Akkor most én mondom, hogy tűnj a házamból te szemét állat! - jelent meg mellettem barátnőm és védelmezően átölelte vállamat.
- Hát jó elmegyek, de ennek még lesznek következményei.  - sose szerette, ha megmondják, mit csináljon.
Luke végre elment. Ekkor a fiatalemberhez fordultam.
- Köszönöm, hogy megvédett. Ailen vagyok.
- Nincs mit megköszönni. Mindig is utáltam, ha ilyen helyzetbe hozzák az embert. Én meg Mark, de én megyek is. Nem zavarok tovább. Viszlát.
- Viszlát. - mondtuk egyszerre Eli-vel.
Ezután bementünk a házba és ott elmeséltem Eli-nek mi is történt. Majd folytattuk azt a tevékenységet, amit egész nap csináltam.