Jake szemszöge:
Már hétfő van, és épp munkába megyek. Most is beugrok a közeli kávézóba kávét venni és reggelit, de most nem kettő adagot veszek, hanem hármat. Igen veszek Ailennek is. Hamarabb érek be az irodába, mint kéne, ezért lepakolok és leteszem mindenki asztalára a saját adagját. Mikor hallom, hogy valaki jön, kimegyek köszönteni. Ailen az. Mint a múltkor is, most is gyönyörű. Mary az óta is próbálkozik, de mindig kinyomom a telefon vagy csak egész egyszerűen hagyom kicsöngeni. Ma érkezik haza, remélem nem fog felkeresni. Visszatérve Ailenre, aki épp telefonon beszél:
- ...akkor, megnézném. Szerintem meg is fogom venni, de azért belülről is megnézném. - mondja majd vár egy kicsit és újra beleszól - Rendben, akkor, holnap este találkozunk. Viszont hallásra. - köszön el, majd leteszi és bocsánatkérően néz rám majd meg is szólal - Sajnálom, csak házat szeretnék venni, hogy ne kelljen a barátnőmnél lakni. Tehát muszáj volt ezt még elintéznem. Még egyszer sajnálom.
- Nem kell sajnálnia, még nem kezdődött el a munkaideje. Így azt csinál, amit akar, de ha engem kérdez, akkor egye meg a reggelit, amit hoztam magának, mert még meleg. - mondtam mosolyogva.
- Hozott nekem reggelit? - kérdezi döbbenten, mire én csak bólintok egyet. - Igazán, nem kellet volna, de köszönöm szépen.
- Nagyon szívesen vettem. Mark is kapott és magamnak is vettem, de jöjjön, megmutatom az asztalát. - mondtam és már indultam is annak irányába ő meg követett. - Itt is volna. - Mutattam a nem túl nagy irodájára. - Remélem, tetszik - néztem rá reménykedve.
 |
| ez az csak párna nélkül és nem ennyire otthonosan |
- Jó reggelt! - köszönt vidáman.
- Neked is. - mondtuk egyszerre Ailennel, aztán elnevettük magunkat.
- Mark, hoztam neked reggelit az asztalodra tettem. - mondtam öcsémnek.
- Csúcs! - és elrohant az irodája felé.
- Na, látja így kell reagálni. - mondtam mosolyogva. Ő is mosolygott és ezt mondta:
- Lecke megtanulva főnők. - mondta tisztelegve, de nem bírta sokáig elnevette magát, ahogy én is.
- Na, jó én hagyom magát berendezkedni és megreggelizni. - bólintott - Aztán ha végzett, akkor jöjjön át és elmondom, hogy mennek nálunk a dolgok.
- Rendben és még egyszer köszönöm.
Fejemet rázva mentem át saját szobámba. Ailen, ahogy mondtam átjött és elmondtam mik a teendői.
- Ha gondolja, akkor szívesen segítünk Markkal a költözésnél. - ajánlottam fel, mivel tudom, hogy Mark szeretné Elizát közelebbről megismerni.
- Igazán nem köteles felajánlani.
- De én szeretném és Mark is szívesen segít. - győzködtem.
- Hát akkor rendben, majd értesítem, ha eljutok odáig. - mondta, majd kifele ment, de utána szóltam.
- Ha keresne valaki, akkor nem érek rá. Sok a munka.
- Rendben. - és most már tényleg kiment.
Pár órával később:
Nagy kiabálásra lettem figyelmes. Nem tetszett ez nekem. Kimentem megnézni, hogy mi lehet az, vagy inkább ki. Ailen irodájából jött a zaj. Ez nem sejtett jót. Bemegyek, de nem tetszik, ami fogad. Mary ordibál Ailennel. Szegény Ailen úgy megilletődött, hogy szólni sem tud.
- ... de értse, meg nekem látnom kell. Beszélnem kell vele. Muszáj. - kiabál rá szegény lányra. Ez hihetetlen, hogy nem ért a szép szóból.
- Mary, megkértelek rá, hogy ne keres. Vagy nem voltam érthető? - kérdezem idegesen. Hirtelen felém fordul és meg akar ölelni, de lerázom magamról karjait. - Még is mit képzelsz magadról? Megmondtam ennek a kapcsolatnak már vége.
- De az nem lehet, mert én, szeretlek.
- Oh, persze, ha szeretnél, nem csalnál meg mikor elutazol. - hánytam a szemére. Ő meg elkezdett sírni.
- Jake, kérlek, beszéljük ezt meg. - kérte.
- Mi ez a nagy ordítozás, így nem lehet do.... - jött be Mark is Ailen irodájába. - Te, meg mit keresel itt? -kérdezte cseppet se barátságosan Marytől.
- Mark, kérlek, beszélj a bátyáddal, hogy hadd kezdjük újra. - kérlelte a szobába belépőt. Mark csak fejét rázta. Szerencsére.
- Nem ez a ti ügyetek. Nem avatkozom bele. Nem avatkozhatok bele. Személy szerint én örülök, hogy vége van. - Mary meg sírva távozott. Végre. Először Markra néztem.
- Kösz, öcskös. Nem tudom, hogy tudtam volna lerázni. - Mark csak biccentet egyet és távozott. Ezek után a titkárnőnkre nézetem. - Ön jól van?
- Ja, egész jól. - tartott egy kis szünetet. - Ez durva volt. Ha szabad megkérdeznem mi történt önök között?
- Szabad. Végül is ön kapta meg azt, ami nekem járt volna. - mondtam, majd leültem a szobában lévő kanapéra ő meg mellém. - Valami munka ügyben utazott Chicago - ba és egyik nap azzal hívott fel, hogy csajos estét tartottak. Ő nagyon sokat ivott és.. és hát nem nagyon emlékszik, de lefeküdt valakivel.
- Sajnálom, tudom milyen érzés.
- Na és maguknál, hogy volt? Mark mesélte, amit ő tudott, de az nem túl sok. -kérdeztem, mert már nagyon régóta érdekelt.
- Pont a születésnapomon volt. - mondta szomorúan. - Minden évben elvitt egy csodálatos helyre, de most hiába vártam haza, hogy induljunk, mert nem jött. Én meg gondoltam, hogy bemegyek a munkahelyünkre, hátha csak bent tartották. Mikor benyitottam az irodájába megtaláltam őt a titkárnőjével összegabalyodva. - mondta már majdnem sírva.
- Nyugalom, nem kell róla többet beszélni. Jobban tenné, ha elfelejtené azt a barmot. - mondtam ő meg elmosolyodott, de ezt még muszáj volt megkérdeznem: - Még egy utolsó kérdést feltehetek? - ő bólintott én meg folytattam. - Mit mondott, mért tett?
- Hát, nem nagyon tudtam kivenni mondandójából, de valami olyasmi, hogy nem jutott egymásra időnk meg, hogy nem törődtem vele.
- Tiszta idióta emberek vannak. - pattantam fel idegesen.
- Köszönöm, hogy ezt mondja, de mint ha azt mondta volna, hogy ne zavarja senki, mert sok a munkája. - ez egy burkolt célzás volt, hogy hagyjam egyedül, így bólintottam és átmentem a saját helyemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése