4. rész

Még mindig Ailen szemszöge: 
zene
*1 héttel később*
Most már nagyjából kihevertem a szakítás, de még mindig fáj. Beadtam a válópert, most épp a válást intézzük, bár Luke többször is próbálkozott, hogy kezdjük újra, de a válaszom mindig ugyan az volt: NEM. Sajnos eljátszotta a bizalmam, nem tudok neki megbocsátani.
- Akkor a házasság során szerzett vagyont felezik az ügyfelek. A ház a férjé lesz. A kocsik maradnak, úgy ahogy voltak. - mondta az ügyvéd.
Luke szerette volna, ha az enyém a ház, de én már nem tudtam volna ott élni. Túl sok emlék köt oda.
Vége lett a tárgyalásnak hivatalosan is szabad ember vagyok. Épp mentem volna ki Elihez aki az épület előtt várt rám, hogy elvigyen valami szép helyre ünnepelni, mikor Luke mellém szegődött:
- Ail, biztosan ezt szeretnéd? - kérdezte.
- Száz százalékig biztos vagyok a döntésemben. Soha nem tudnék már megbízni benned. Eljátszottad a bizalmam. Egyébként is én azt vettem le a múltkori beszélgetésünkből, hogy te már nem szeretsz. Akkor mi ez az egész? - kérdeztem a már napok óta gyötrő kérdést.
- Luke, szívem mehetünk? - kérdezte az a kis cafka.
- Lucy, te meg mit keresel itt? -kérdezte Luke. Én most éreztem úgy, hogy le kell lépnem, így elindultam kifele, de Luke utánam futott.
- Várj! Ez nem az, aminek látszik.
- Ha az is, aminek látszik, nem érdekel már. Nem érdekelsz már. - mondtam és hátat fordítva elindultam a barátném felé.

 "Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető. Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik  hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap! Hiszek a csodákban."                                                                                                                                                                                                                                     Audrey Hepburn

Elindultunk a titokzatos helyre. Útközben beszélgetünk. Mikor oda értünk valami csodás látvány fogadott.

- Eli, ez valami csodálatos! Hol találtad ezt a gyönyörű helyet? - kérdeztem rá se nézve.
- Régóta ismerem. Mindig ide járok, ha valami nyomja a szívem. Meg persze hozzád. - kacsintott rám mosolyogva.
Leültünk és csacsogni kezdtünk, miközben piknikeztünk. Nem voltak ott sokan. Egyszer csak egy kisfiú jött rohanva oldalról. Pont előttünk esett egy jó nagyot. Rögtön felpattantam, hogy segítségére siessek. Mikor oda értem hozzá még mindig a földön ült és sírt.
- Szia, Ailen vagyok. Midet ütötted be? - kérdeztem miközben letérdeltem mellé.
- En .. en .. engem .. Örsnek .. hívnak. - mondta a sírástól akadozva. - A térdem nagyon fáj.
- Jól van, Örs tudod mozgatni a lábad. -aggódtam. Ő csak meg mozgatta és bólintott. Ekkor felhúztam a nadrágja szárát és láttam, hogy vérzik. Eli - aki eddig a háttérből figyelt - hozott papírzsepit és vizet. Gyorsan öntöttem a zsepire  a folyadékot. - Ez most lehet, hogy egy kicsit csípni fog. - mondtam. Ő ismételten bólintott, már kicsit megnyugodott szegényke. Lemostam a sebet és találtam egy sebtapaszt a táskámban. - Most ezt ráragasztom a sebedre, hogy ne zavarja a nadrágod. - ráragasztottam.  Ekkora már teljesen nyugodt állapotban volt.
- Köszönöm szépen a segítséget. - köszönte meg udvariasan Örs.
- Nagyon szívesen tettem ezt Örs. - mondtam mosolyogva.
- Én most megyek a szüleim biztos már keresnek.
- Szerbusz. - intetem neki. Utána Elihez fordultam. - Kedves fiú nem gondolod?
- De biztosan.

Másnap:

Még a szenvedős hetemben találtam egy álláshirdetést, ami nekem most tökéletes lenne. Egy magánnyomozó irodának a titkárnői állása üresedet meg. Most éppen arra tartok.
Egy épülethez értem ott egy dögös férfi várt és bemutatkozott.
- Hello, a nevem Jake az állás interjúra jött ugye? - kérdezte.
- Ööö, igen. - jöttem kicsit zavarba. - Az én nevem Ailen.  
- Jöjjön! Bevezetem az irodámba. - és közben elindult.
Éppen az interjú közepén voltunk, amikor kicsapkodott az ajtó.
- Jake ezt... Oh, hello.. Ailen, ugye? - kérdezte Mark.
- Igen.
- Hogy van? Békén hagyja végre a férje? -kérdezte kedvesen.
- Jól vagyok, az EXférjem még mindig nyomul, de kézben tartom a dolgot.
- Akkor rendben. Hogy van a csinos barátnője? - kérdezte udvariasan.
- Őőő elnézést, hogy közbe vágok, de ti honnan ismeritek egymást? - kérdezte Jake, zavartan.
- Igen, múltkor meg láttam a kocsiból, hogy egy férfi ordibál vele, így oda mentem segíteni, de aztán a megoldotta helyettem... - nézett rám segítségkérően.
- Eliza. A neve Eliza. - siettem a segítségére.
- Tehát Eliza megoldotta helyettem.
Ez után Mark ott hagyott minket, hogy folytassuk az interjút.